HTML

Memento70

A Memento70 a kormány által kiírt Civil Alap pályázaton elnyert támogatásokat visszautasító szervezetek és személyek szövetsége. Célunk, hogy Magyarországon és a határokon túl lehetőséget biztosítsunk minden zsidó és nem zsidó szervezetnek és személynek arra, hogy támogatásukkal mozgalmunk mellé állva kifejezhessék független véleményüket. A hiteles, méltó megemlékezés mindannyiunk ügye. Mi tisztán emlékezünk. http://www.memento70.hu/ 11707024-20386324

Friss topikok

Címkék

1914 (1) Angelo Rotta (1) ártatlanok (1) Aschner Lipót (1) Auschwitz (5) Bajcsy-Zsilinszky Endre (1) Basch Andor (1) Bechtold Károly (1) bemutatkozás (1) betiltottak (2) Bródy Imre (1) Bródy Sándor (1) bródy sándor (1) Carl Lutz (2) csillagosházak (1) d-day (1) Dachau (1) deportálás (4) Eichmann (1) életmenete (1) első (1) emlékezés (1) Farkas István (1) felújítás (2) fénykép (1) Fenyő Miksa (3) foci (1) Fradi (1) Frankl Antal (1) FTC (1) Gaál Béla (1) Gárdi Jenő (1) Glück József (1) Gusztáv király (1) győr (1) György Oszkár (1) hanoar (1) Herzl Tivadar (1) holokauszt (35) Horthy (1) Horthy Miklós (1) I. világháború (1) irodalom (1) Izrael (1) június 6. (1) Karácsony Benő (1) Kasztner-zsidók (1) kiállítás (3) Lakner Artúr (1) levél (1) Lőw Imanuel (1) Lőw Immánuel (1) Magyar Színházi Társaság (2) megem (1) megemlékezés (9) Meseautó (1) Molnár Ferenc (1) moson (1) munkaszolgálat (1) normandia (1) nyíregyháza (1) OMIKE (1) orvos (1) Pécs (2) Petschauer Attila (1) Pius pápa (1) program (9) Radnóti Miklós (1) Révész Béla (1) Rós Hásáná (1) rózsaszín háromszög (1) Sárvár (1) Scheiber Sándor (1) sopron (1) sport (1) Szabadkay József (1) Szatmárnémeti (1) szeged (1) Szentes (1) szeperno (1) színház (2) szombathely (1) tábori levelek (1) tag (3) történelem (2) túlélő (2) új év (1) UTE (1) üvegház (1) Üvegház (1) vers (2) videó (5) Wallenberg (1) Weiner László (1) Weiner Leó (1) Weisz Árpád (1) Címkefelhő

„Arra semmi szükség nincsen, hogy bárki bárhol egyéni kegyetlenkedéseket kövessen el…”

2014.06.22. 16:29 :: memento70

Jaross Andor nyilatkozatáról ír a Pesti Hírlap 1944. június 20-án:

„A legelső megoldásra váró probléma a zsidókérdés volt. Közel egymillió inficiáló elemet kellett a nemzet vérkeringéséből eltávolítani. Sokan beszélnek humanitárius szempontok figyelembevételéről a zsidókérdés megoldása kapcsán. Arra semmi szükség nincsen, hogy bárki bárhol egyéni kegyetlenkedéseket kövessen el azokkal szemben, akiknek a nemzeti életből való végleges eltávolítása amúgy is elhatározott dolog. A problémát azonban a mellékes szempontok figyelmen kívül hagyásával a maga teljességében kell megoldanunk, mert nem lehet háborút viselni úgy, hogy magában az országban egymillió főnyi ellenség tartózkodjék. A zsidók sohasem mondották azt, hogy ellenségei a magyarságnak, de józan ésszel feltételezhető-e az, hogy a zsidóság együtt érezzen és együtt haladjon azzal a Magyarországgal, amely Hitler Németországának hű szövetségese? Eltávolításuk a nemzet életéből parancsoló szükségesség.”

Miközben a Magyar Királyság belügyminisztere ezt mondta, Svájcba jutottak az Auschwitz Jegyzőkönyvek, amelyek pontosan rögzítették, hogy mi is történik a megsemmisítő táborokban.

1944. április 7-én a náci Németország legtitkosabb, legjobban őrzött haláltáborából, Auschwitz-Birkenauból megszökött két fogoly, a szlovákiai Rudolf Vrba és Alfred Wetzler. A két fogoly hosszas előkészület után szökött meg, elsősorban azért, hogy tájékoztassák a világot a szörnyűségekről.

auschwitz2.jpg

A két fogoly egyébként még a magyar zsidók deportálása előtt szökött meg, de így is hírt adtak az első magyarokról, akik a szlovákiai szállítmányokból kerültek gázkamrákba. Az Auschwitz-jegyzőkönyvet annak pozsonyi megszerkesztői, a debreceni születésű Michael Weiszmandl és Oscar Krasnansky, a Munkacsoport fedőnevű szlovákiai zsidó szervezet vezetői utóbb kiegészítették két további szökevény, Czesław Mondowicz és Arnost Rosin június 6-án ugyancsak Szlovákiában felvett vallomásával, amelyben már utaltak az Auschwitzba érkező magyar deportáltak tragikus sorsára is.

Mindaz, ami előzőleg történt, előrevetítette, mi történik Magyarországon a zsidókkal, ha a németek megszállják az országot. 1944. március 19-én a hadosztályokkal egyidejűleg érkezett Budapestre Adolf Eichmann, aki mögött akkor már Európa megszállt országaiban deportálási akciók sora állt. Kis stábbal érkezett, magyarországi segítői azonban mindenben kiszolgálták: az akciót Endre László és Baky László államtitkár, valamint csendőri vezetők irányították. Fenn­maradtak az Eichmann-kommandó értékelései arról, hogy sehol Európában nem sikerült ennyi embert ilyen rövid idő alatt elhurcolni. Május 14-től július 9-ig 147 vonattal 434 351 zsidót deportáltak Magyarországról – írta jelentésében Ferenczy László csendőr alezredes.

auschwitz1.jpg

1944 nyarától kezdve egyre nyilvánvalóbbá váltak a magyarországi zsidóság tragédiájának méretei. Horthy Miklós kormányzó nem volt hajlandó cselekedni, noha közvetlen környezete – Miklós fia, valamint István fiának özvegye – és némely hozzá közel álló vezető közszereplő – így Bethlen István – igyekeztek közbenjárni. A katolikus és protestáns egyházak is szót emeltek – igaz, elsősorban a keresztény vallású zsidó származásúak érdekében. Horthy csak akkor határozta el magát, amikor hírét vette, hogy Baky „csendőrpuccsot” tervez ellene: július 6-án a hozzá lojális erőkkel, Koszorús Ferenc vezérkari ezredes vezetésével megakadályozta a tervezett puccsot, és megtiltotta a budapesti zsidóság deportálását. Máig élő kérdés, hogy ha az Auschwitz-jegyzőkönyv adatai korábban válnak ismertté Magyarországon, akkor Horthy esetleg rávehető lett volna erre előbb is.

A jegyzőkönyv egyik példánya eljutott Budapestre is. Kasztner Rezső, magyarországi cionista vezető, a Budapesti Mentőbizottság tagja április 28-án Pozsonyban kapta meg németül. A deportálások leállítása szempontjából kulcsjelentőségű volt az abban foglaltak mielőbbi eljuttatása a kormányzóhoz és egyidejűleg a budapesti semleges diplomatákhoz. Április utolsó, vagy május legelső napjaiban Soós Géza külügyminiszteri tanácsos német nyelvű példányt kapott Kasztnertől, ezt lefordíttatta, és – május 10. körül – eljuttatta a keresztény egyházak vezetőihez, így Serédi Jusztinián hercegprímáshoz és Ravasz László református püspökhöz is.Soós az ismert írót, Török Sándort kérte meg arra, hogy a kormányzóhoz juttassa el a jegyzőkönyvet. Az író először egy külügyminisztériumi államtitkár útján próbálta meg eljuttatni a dokumentumot a kormányzóhoz. Elutasításra talált, az államtitkár a dokumentumot szimpla zsidó hisztériának minősítette. Török Horthy István kormányzóhelyettes özvegyének, Gyulai-Edelsheim Ilonának a segítségével végül július 3-án sikerrel járt.

Szembesülni kellett az Auschwitz-jegyzőkönyvekben foglaltakkal.

„Május 15-től május 27-ig naponta mintegy 14 000-15 000 zsidó érkezett Magyarországról az újonnan létesített birkenaui szelektáló állomásokra. Ott az orvosok a gyanútlan deportáltak 90 százalékát egyenesen a gázkamrába küldték… Birkenau létesítése óta még soha sem gázosítottak el (egyszerre) ilyen sok zsidó embert.”

Ahogy azt Ormos Mária írta egyik cikkében, az Auschwitz-jegyzőkönyveket elolvasva azt érezte, hogy a holokauszt ősgesztáját tartja a kezében.

www.memento70.hu

Szólj hozzá!

Címkék: történelem holokauszt túlélő

A bejegyzés trackback címe:

https://memento70.blog.hu/api/trackback/id/tr216398619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása