1944. június 25-én a pápa intézett személyes kérést Horthyhoz, melyet június 26-án követett Roosevelt elnök figyelmeztetése, majd június 30-án Gusztáv svéd királyé.
A nyugati zsidó és politikai vezetőkhöz hasonlóan a Vatikán is tudott az európai zsidók kiirtásáról. Az auschwitzi jegyzőkönyvek Vrba-Wetzler-féle változatából Burzio nuncius révén szintén kapott egy példányt, nem sokkal azután, hogy a pozsonyi Mentőbizottság 1944 áprilisának végén elkészítette a dokumentumot. Mindamellett a Vatikán - a többi politikai és nem politikai vezetőhöz hasonlóan, beleértve a magyar zsidóság és a világ zsidóságának vezetőit is - sokáig a hallgatás mellett döntött, mialatt a vidéki zsidókat deportálták Magyarországról. A Vatikán először június 20-a körül reagált nyíltan, feltehetően azután, hogy megkapta a Rosin és Mordowicz szökésén alapuló újabb jegyzőkönyveket. Monsignore Mario, a Vatikán legátusa Pozsonyba utazott, hogy személyesen beszéljen az auschwitzi szökevényekkel, és ellenőrizze beszámolóik hitelét. Krasznyansky, akivel e célból kapcsolatba lépett Mikulás (Miklós) Stemfelddel a pozsonyi Mentőbizottságtól, a Pozsony közelében fekvő Svaty Jur kolostorba kísérte a két szökevény, Vrbát és Mordowiczot, itt egy francia tolmács segítségével öt órán át igen alaposan elbeszélgettek velük. A pápai legátus nyilván igen alaposan meggyőződött a beszámolók hitelességéről, és röviddel később Horthy admirálist kérésekkel kezdte ostromolni a világ számos vezetője, hogy vessen véget a zsidóellenes intézkedéseknek és deportálásoknak. (forrás: Braham, Randolph L. : A népirtás politikája)
V. Gusztáv svéd király táviratban kéri Horthy kormányzót a zsidóüldözések beszüntetésére.
„Értesülvén azokról a rendkívül szigorú intézkedésekről, melyeket az Ön kormánya a magyarországi zsidó lakossággal szemben alkalmaz, fordulok személyesen Főméltóságodhoz, hogy az emberiesség nevében kérjem közbelépését azok javára, akik e szerencsétlenek közül még menthetők. Ezt az Ön jó szívére intézett felhívásomat az a régi, baráti érzés diktálja, amellyel az Ön országával szemben viseltettem, s az az őszinte kívánságom, hogy Magyarország őrizze meg a nemzetek összessége előtt a jó hírnevét.
Gusztáv király.”
A levél, amely későn érkezett, de legalább megérkezett Horthyhoz, nem érte el azt az eredményt, amelyet szeretett volna.