„A világ visszhangzik a zsidók elleni gyűlölet zajától, és ez a szunnyadó gondolatot felkelti.

Nem találok fel semmi újat, ezt mindenek előtt és fejtegetéseim minden egyes pontjánál kifejezetten szem előtt kell tartani. Nem találom fel sem a zsidók történelmivé vált helyzetét, sem az orvoslás eszközeit. Az általam tervezett építmény anyagi alkatrészei a valóságban léteznek, kézzel foghatóak; mindenki meggyőződhet erről. Ha tehát a zsidókérdés megoldásának ezt a kísérletét egy szóval akarják jellemezni, úgy nem szabad azt "fantáziának", hanem legfeljebb "kombináció"-nak nevezni.”

Sajátos pályafutást tudhatott magáénak Herzl Tivadar, a cionista mozgalom megalkotója, a zsidó állam megálmodója. Pesten született 1860-ban, szülőháza helyén jelenleg a zsinagóga egyik szárnya és az abban levő Zsidó Múzeum található. Herzl családja hagyományos zsidó szellemben élt. 18 éves volt Herzl Tivadar, amikor családjával Bécsbe költözött, itt folytatta jogi tanulmányait, mellette újságíróként dolgozott. A Neue Freie Presse munkatársaként dolgozott, elsősorban színházi cikkeket írt.

Egy ideig ő is az asszimilációban kereste a zsidóság sorsának jobbrafordulását, a békés egymás mellett élés jegyében, azonban először Bécsben találkozott a polgárosodó zsidósággal szembeni egyre növekvő ellenérzésekkel, ez megváltoztatta szemléletét.

1894-ben, mint újságíró ismerkedett meg a Franciaországban zajló Dreyfus perrel. A per, valamint az azt követő antiszemita megnyilvánulásoknak köszönhetően kezdett el foglalkozni a zsidó állam gondolatával. Herzl Tivadar rájött, a zsidógyűlölet a társadalom megváltoztathatatlan tényezője, melyet az addig kialakuló asszimiláció sem képes megoldani. Herzl ráébredt arra, hogy a XIX. század végi Európában, teljesen mindegy, hogy annak keleti, vagy nyugati felén élnek zsidók, az ő problémájuk nemzeti szintűvé vált. Ennek megoldására csakis egy egységes zsidó állam létrehozása lehet az egyedüli cél. Természetes volt számára az is, hogy ezt az akaratot csak és kizárólag a vezető hatalmak hozzájárulásával lehet megoldani.

1896-ban adta ki „A zsidó állam” című művét, mely megalapozta az egységes zsidó állam gondolatát.

Érdekes, hogy unokatestvére, Heltai Jenő, amikor Herzl beszélt neki elképzeléseiről azt mondta neki, hogy ő akármi is történik, megmarad magyar írónak, mert ez a világ legszebb nyelve, Pest a világ legszebb városa. Később neki is el kellett hagynia szeretett városát, új nyelven kellett írnia, beszélnie.

Herzl elképzelése szerint a megszületendő a zsidó állam semleges, világi jellegű ország lehet. Külön foglalkozott ennek az államnak a állam politikai rendszerével, a bevándorlással, törvényeivel, de nem hagyta figyelmen kívül az állam és a vallás viszonyát sem. Kevés gondolat lett ilyen nagy hatással Európa és a világ zsidóságára. Ennek eredményeként 1897-ben került megrendezésre Bázelben az első cionista kongresszus. A küldöttek egyik legfontosabb dolga volt a cionizmus fogalmának meghatározása volt. "A cionizmus olyan otthont akar teremteni a zsidó népnek Palesztinában, amely a törvény védelme alatt áll."

A kongresszuson létrehozták a Cionista Világszervezetet, melynek első elnökévé Herzl Tivadart választották. 1897 és 1902 között létrehozták a Zsidó Nemzeti Alapot, és a mozgalom újságját, a Die Welt-et.

Herzl több európai nagyhatalom képviselőjével tárgyalt Erec Izrael megalakulásáról és földrajzi meghatározásáról, igyekezett rábírni a török szultánt, hogy adjon ki egy chartát a zsidó állam Erec Izraelben (Palesztina) való megalapításáról. 1902-1904 között a britekkel tárgyalt arról, hogy a zsidó államot Cipruson, esetleg a Sínai-félszigeten alapítanák meg. Az egyetlen ajánlat, amit a britektől kapott, azonban az volt, hogy a zsidók létrehozhatnak egy független államot a kelet-afrikai Ugandában. Herzl 1903-ban Oroszországba látogatott, ahol az ottani zsidóság szorongatott állapota, valamint a kisinyovi pogrom hatásai mély benyomást tettek rá. Az orosz kormány segítségét kérte, hogy az orosz zsidókat át tudják telepíteni Erec Izraelbe. 1903-ban a hatodik cionista kongresszuson Herzl előterjesztette a britek ajánlatát, melyet heves tiltakozások, és hatalmas felháborodás övezett – a szervezet pedig majdnem feloszlott. 1905-ben végleg elutasították az ugandai elképzelést.

Herzl Tivadar 1904. július 3-án Bécsben, tüdőgyulladás és szívelégtelenség miatt elhunyt. Földi maradványait – végakaratának megfelelően – az állam megalapítása után, 1949-ben szállították Izraelbe. Nevét egy város is őrzi, Herclija, az egyik legfejlettebb város Izraelben.

Izrael Állam kikiáltása a fényképe alatt történt meg.

„Én magam feladatomat befejezettnek tekintem ennek az iratnak a közzétételével. A szót újból csak akkor ragadom meg, ha figyelemre méltó ellenfelek támadásai arra késztetnek majd, vagy ha arról lesz szó, hogy előre nem látott kifogásokat cáfoljak meg, tévedéseket oszlassak el.

Nem helyes még ma, amit mondok? Megelőztem talán koromat? Nem elég súlyosak még a zsidók szenvedései? Látni fogjuk.

Maguktól a zsidóktól függ tehát, hogy ez az államirat egyelőre csak egy államregény marad-e. Ha ez a nemzedék még túl poshadt, támad majd egy másik, magasabb, jobb nemzedék. A zsidók, akik akarják, megteremtik államukat, és azok meg fogják érdemelni.”

Akár a Memento70 is választhatta volna alapgondolatul Herzl sorait.

„Ha holmi egyes egyén vállalkozásáról lenne szó, meglehetősen őrült gondolat volna,- de ha sok zsidó egyszerre fog hozzá, úgy tökéletesen ésszerű az ügy és megvalósítása semmi említésre méltó nehézségbe nem ütközik.”

Amennyiben Te is úgy gondolod, hogy az összefogásnak lehet eredménye, támogassad a Memento70-et.