79 évvel ezelőtt hirdették ki a III. Birodalomban az állampolgársági törvényt. A történeteket figyelemmel kísérők számára ez a döntés nem volt váratlan, hiszen Hitler 1933-as győzelme után sejteni, tudni lehetett, hogy ez bekövetkezik.
§1. (1) Az állampolgár, aki a Német Birodalom védelmi közösségéhez tartozik és annak azért különösen le van kötelezve. (2). Az állampolgárság a birodalmi és állampolgári törvény előírásai alapján nyerhető el.
§2. (1) Birodalmi állampolgár csak német vagy rokon vérű személy lehet, aki viselkedésével bebizonyítja, hogy hajlandó és képes arra, hogy hűséges legyen a német néphez és birodalomhoz. (2) A birodalmi állampolgársági jog a birodalmi állampolgári oklevél elnyerésével lép életbe. (3) A birodalmi állampolgár a törvények szerinti teljes politikai jogokkal van felruházva.
§2. (1) Az 1. § előírásai érvényesek a zsidó keverék állampolgárokra is. (2) Zsidó keverék az az állampolgár, aki egy vagy két zsidó fajú nagyszülőtől származik, ha az 5§ értelmében nem minősül zsidónak. Minden további nélkül zsidónak tekintendő az a nagyszülő, aki a zsidó hitközség tagja volt.
§3. Csak a birodalmi állampolgár birtokosa a teljes politikai jogoknak és mint ilyen van szavazati joga politikai szavazásokon és van joga hivatali tisztséget ellátni. A birodalmi belügyminiszter vagy az ő általa kijelölt hivatal egy átmeneti időre kivételeket jelölhet ki a nyilvános hivatalok ellátására. A vallási közösségek eseteit ez nem befolyásolja.
§4. Zsidó nem lehet birodalmi állampolgár. Nincs szavazati joga politikai ügyekben, nem lehet hivatalnok. (2) Zsidó hivatalnokok 1935 december 31-ével nyugalmi állományba kerülnek. Ha ezek a tisztviselők az első világháborúban a Német Birodalomért vagy szövetségeseiért harcoltak, akkor nyugdíjas korukig megkapják nyugdíjként az utolsó teljes fizetésüket, de ezek nem növekednek a szolgálati kor növekedésével. A nyugdíjas kor elérésével az utolsó nyugdíjképes fizetés alapján lesz a nyugdíj megállapítva. (3) A vallási közösségek eseteit ez nem befolyásolja.
§5 (1) Zsidó az, aki legalább három teljesen zsidó fajú nagyszülőtől származik. A 2§ 2. bekezdése alkalmazandó. (2) Zsidónak tekintendő a legalább két teljesen zsidó fajú nagyszülőtől származó zsidó keverék állampolgár, aki: A törvény meghozatalakor a zsidó vallási közösség tagja volt vagy utána lett annak tagja. A törvény meghozatalakor zsidóval volt házas vagy utána házasodott össze zsidóval. Aki az 1. bekezdés szerinti zsidóval kötött olyan házasságból származik, melyet az 1935 szeptember 15-i, a német vér és a német becsület védelme érdekében hozott törvény meghozatala után kötöttek. Aki egy az 1. bekezdés szerinti zsidóval való házasságon kívüli kapcsolatból származik és 1936 július 31-e után születik házasságon kívül.
Attól a felismeréstől áthatva, hogy a német vér tisztasága a német nép fennmaradásának előfeltétele, és eltelve azzal a szándékkal, hogy a német nép fönnmaradását a jövőre nézve biztosítsa, a birodalmi gyűlés a következő törvényt hozta meg egyhangúlag, melyet ezennel nyilvánosságra hozunk:
§1. (1) Zsidók és német vagy rokon vérű állampolgárok állampolgárok közti házasságkötés tilos. Ennek ellenére kötött házasságok semmisek, akkor is, ha ennek a törvénynek a megkerülésére külföldön kötötték őket. (2) Semmisségi vádat csak az ügyészség emelhet.
§2. Házasságon kívüli kapcsolat zsidók és német vagy rokon vérű állampolgárok között tilos.
§3. Zsidók nem alkalmazhatnak német vagy rokon vérű 45 év alatti női állampolgárokat háztartásukban.
§4. (1) Zsidók nem húzhatják fel a birodalmi és nemzeti zászlót és nem mutathatják a birodalmi színeket. (2). Zsidó színek mutatása ezzel szemben megengedett zsidóknak. Ennek a jognak a keresztülvitele az állam védelme alatt áll.
1935. szeptember 15-én kerültek nyilvánosságra azok a jogszabályok, melyek Németországban törvényerőre emelték az ott élő zsidók teljes jogfosztottságát. A zsidókat megfosztották a – faji alapon meghatározott – állampolgársági jogaitól, egyúttal pedig drasztikus lépéseket tettek totális kirekesztésük érdekében.
Adolf Hitler már a Mein Kampfban megírta, hogy mit is gondol a zsidókról, a könyvében harcot hirdetett a zsidóság ellen, győzelme után jelentős erőket, a rohamosztagosokat, és elvakult, elvhű emberek tömegét mozgósította zsidók elnyomására.
A birodalmi kormányzat 1933 során kíméletlen antiszemita kampányt indított, mely során egyszerre vádolta a zsidókat a nyugati bankvilág és a kommunista Szovjetunió irányításával, ráadásul az első világháborúban elszenvedett vereséget és az igazságtalan versailles-i békét is az ő számlájukra írta. Már a nürnbergi törvények előtt elterjedtek azok a figyelmeztető táblák, melyek az üzletek és vendéglátóhelyek előtt tudatták a belépővel, hogy ott csak „árja” – vagyis német – vendéget hajlandóak kiszolgálni, illetve, hogy zsidókat nem látnak szívesen. A 79 évvel ezelőtt meghozott törvények ezt a „gyakorlatot” folytatták, immár törvényi felhatalmazással. Ekkor még sokan úgy gondolták, hogy itt, a jogfosztásnál megáll ez a szörnyű gépezet.
1935 szeptemberében ismételten Nürnbergben rendezték meg az NSDAP VII. kongresszusát, ennek keretein belül került aztán sor a hírhedt jogszabályok kihirdetésére. A törvény értelmében tehát a zsidók nem minősültek többé német állampolgárnak, azonban azt, hogy ki tartozott ebbe a – jogfosztott – közösségbe, nem a vallási hovatartozás, hanem egy genealógiai – tehát faji – vizsgálat döntötte el. Ennek kritériumait az 1935. november 14-i kiegészítő rendelkezések tisztázták. A novemberben kiadott paragrafusokban a nácik különválasztották a „zsidó” és a „zsidó keverék” állampolgárok kategóriáját: utóbbiak megtarthatták állampolgárságukat, míg az előbbi csoportba soroltak – azok, akiknek legalább három nagyszülőjük zsidó volt, illetve akik ahhoz a felekezethez tartoztak; ezenkívül zsidó személlyel kötött házasság is jogfosztást eredményezett –, számos további szankcióval kellett szembenézzenek.
A „német vér tisztaságának védelméről” szóló törvény döntő mértékben az előbbi jogszabályra támaszkodott, és az előbbi definíció alapján meghatározott zsidóságot igyekezett leválasztani a német társadalomról. 1935. szeptember 15-e után Németországban a nem-zsidóknak tilos volt zsidó férjet vagy feleséget választani, egyúttal pedig házasságon kívüli viszonyban sem élhettek egymással; az ilyen felek szexuális viszonyát mint „fajgyalázást” szigorúan megtorolták. Ezzel együtt a zsidók nem tarthattak 45 év alatti német cselédeket, nem használhatták a német jelképeket, és – a novemberi kiegészítés értelmében – 1935. december 31-én elvesztették állami hivatalaikat is.
A szeptemberben meghozott törvények tehát csak a kezdetét jelentették annak a szörnyű korszaknak, mely során a zsidó kisebbséget megfosztották életlehetőségeitől, majd pedig kiirtásra ítélték; 1943-ig a náci vezetés 13 alkalommal toldott kiegészítéseket a nürnbergi szégyenteljes törvényekhez, melyek következtében a zsidóság szó szerint pária sorba került.
A kitaszítottságtól már csak egyetlen lépés vezetett a deportálási tervekig, hogy aztán a náci vezetők az 1942-es wannsee-i konferencián végül a „végső megoldás” – vagyis a fizikai megsemmisítés – borzalmai mellett tegyék le voksukat.
A nürnbergi törvények tehát nem csak azért voltak rettenetesek, mert súlyosan diszkriminálták az ország bizonyos polgárait, hanem azért is, mert a bennük rejlő szörnyű logika végül elvezetett a deportálás, majd a népirtás gondolatáig. Hitler arra sarkallta a szövetséges és alárendelt államokat, hogy hasonló törvényeket léptessenek életbe. A német befolyás növekedése – különösen a második világháború évei alatt – egyet jelentett a nürnbergi törvények térhódításával, melyek így döntő szerepet játszottak a holokauszt borzalmaiban, több millió ember elpusztításában is.
A szörnyű következmények ismeretében talán meglepőnek hat, de a nürnbergi törvények a kihirdetés után nem keltettek komoly visszhangot; bár voltak, akik tiltakoztak ellene, a nagyhatalmak vezető politikusainak döntő többsége annyira le volt nyűgözve a hitleri Németország gazdasági növekedésétől és megerősödésétől, hogy a jogfosztó jogszabályoknak nem nyilvánítottak különösebb jelentőséget. Sajnos, a történelem később nem igazolta ezeket az optimista véleményeket.
Ugyanakkor az is igaz, hogy 1942-ig nem volt nyoma annak, hogy a III. Birodalom bármilyen antiszemita intézkedést követelt volna Magyarországtól. Ezzel szemben viszont a magyarországi törvények és rendeletek szigorúbban definiálták a „zsidó” fogalmát mint Németországban és kevesebb kivételt engedélyeztek. A nürnbergi törvények a negyedzsidókra semmilyen korlátozást sem tartalmaztak, a magyar törvények viszont igen. A nürnbergi törvények az elfogadható kitérés időpontját 1935-ben szabták meg, a magyar törvények viszont 1919-ben.. A nürnbergi törvények Hitlernek széles körben adtak lehetőséget arra hogy bárkit „árjásítson” és ő élt is ezzel a lehetőséggel, ezzel szemben Horthy csak igen korlátozott esetekben a törvény alóli hatály aló mentesíthetett, de nem „árjásíthatott”.
Ezeken túlmenően a magyar királyi honvédség bevezette a „zsidó vonatkozású” személy fogalmát azokra, akik ugyan nem estek a törvény hatálya alá, de egy nagyszülőjük, vagy házastársuk egy nagyszülője zsidó volt és számukra további korlátozásokat állított fel, például kizárta őket a vezérkari testületből.
A világ 1935-ben még nem ismerte fel, hogy a jogfosztottság hova vezethet. Akkor még tudomásul vették, hogy a III. Birodalom ilyen törvényeket hozott. Mindenki elfogadta, tudomásul vette azokat a szörnyű kifejezéseket, mint félzsidó, negyedzsidó, stb.
Jóval később ébredtek ennek a politikának a lényegére. Mindez a tévedés több millió embert ártatlan halálát jelentette, akik egy ideig németek, magyarok, lengyelek, stb- voltak, ám életük végén csupán zsidók, akiket el kellett pusztítani.
Azonban vannak olyanok, akik nem tanultak a történelemből. Magyarországon még most is írnak ilyeneket:
„Ez nem azt jelenti hogy minden zsidónak hatalmas IQ-ja van, de a többségüknek igen, főleg a hatalmon lévőknek. Ezt figyelembe kell venni, azzal együtt, hogy olyan dolgokról is tudomásuk van, amiket szándékosan nem osztanak meg a nemzsidókkal, például kiskapuk a törvényekben, illetve más dolgok, amik segítségével kib…nak a nemzsidókkal. Másrészről a GENETIKAI mentális retardáció nagyon magas a zsidó fajnál. A zsidóknak rengeteg génhibája van.A zsidók népük létszámához képest aránytalan számban szenvednek elmebetegségektől, a ritka fizikai betegségeik végtelen hosszú sora mellett.”
A Memento70 összefogás azért is jött létre, hogy végre tanuljunk a történelemből.
Mert tisztán emlékezünk.
