Az UEFA 2011-ben jelentette be, hogy – Michel Platini elnök javaslata alapján – az EB fennállásának 60. évfordulója alkalmából 2020-ban 13 ország egy-egy városában rendezik majd meg a kontinentális tornát. Ezzel a lépéssel az európai szövetség azt üzente, hogy sem országok sem emberek között nem lehet különbséget tenni. Ez is része a nemzetközi sportélet rasszizmus elleni küzdelmének.
Magyarország, ahol „mindenki ért a focihoz” egyelőre rendezőként vesz részt a versenyben.
Éltek Magyarországon sokan, akik valóban értettek ehhez a sportághoz, játékosként és edzőként is kiválóan művelték. Ezek egyike volt Weisz Árpád, aki nem hazájában, hanem Olaszországban lett világhírű, majd Franciaországban és Hollandiában dolgozott. Hiába volt sikeres, hiába volt a nemzetközi futballélet egyik legnevesebbje; mert zsidó volt, megölték Auschwitzban.
Weisz Árpád 1896. április 16-án született Solton. A labdával tehetségesen bánó fiatalra hamar felfigyeltek, így lett a Törekvés SE játékosa. Játszott a védelemben és a középpályán egyaránt. Válogatott lett, a nemzeti csapatban hat alkalommal játszott. 26 évesen külföldi szerződést kínáltak neki, a csehszlovák bajnokságon a helyi zsidó csapat, a Makkabi Brno játékosaként szerepelt. Ebben a csapatban sok magyar zsidó fiatal játszott. Számos nemzetközi meccsen mérkőztek nemzetközi hírű csapatokkal, így felfigyeltek Weisz Árpádra.
Olaszországban folytatta pályafutását, ahol az Inter játékosa lett. A sztárcsapatnál megszerették. Pár évvel később a csapat edzője lett. 1930-ban az Inter, Weisz irányításával bajnok, scudetto lett.
Wiesz több más csapatnál is edzősködött, így például Bolognában, ahol csapata egymás után háromszor lett bajnok. A mai napig ő a legfiatalabb edző az olasz bajnokságok történetében egy olyan korszakban, amikor az olasz futball az aranykort élte, kétszer is nyert világbajnokságot.
Nagyszerű munkájáért Olaszországban, sőt, szerte Európában is a futballtudomány alapjainak lefektetőjeként tartják számon. Eredményei magukért beszéltek. Újításokat hozott mind a taktikában, mind az edzés módszereiben. Számos mai szakember szerint, Weisz Árpád volt a harmincas évek Mourinhoja.
Ám mivel Olaszországban is embertelen fajvédő törvényeket hoztak, Weisz Árpád nem maradhatott edző. Menekülnie kellett. Szülőhazájába már nem mehetett. A még szabad országok két kézzel kaptak a világ egyik legjobb fociedzője után, így került először Franciaországba, majd Hollandiába.
A háború azonban utolérte. 1940-ben Németország lerohanta a semleges Hollandiát, Weisz nemkívánatos személy lett. A város rendőrkapitánya a zsidótörvények értelmében az alábbi levelet küldte akkori klubja, a Dordrecht vezetésének: „Az 1941. szeptember 15-i, zsidókat érintő törvénymódosítás értelmében Weisz Árpád nem előtt versenyezhet nagyközönség előtt. Ennek értelmében melegen ajánlom Önöknek, hogy ne alkalmazzanak zsidót a csapatukban, mert ennek a jelen körülmények között nagyon súlyos következményei lehetnek a csapatra.”
Weisz Árpád sorsát nem kerülhette el, deportálták a családjával együtt, végül Auschwitzban megölték.
Második otthonában megbecsülik az emlékét. Az Inter és a Bologna úgy határozott, hogy közös kampányt indítanak a rasszista megnyilvánulások ellen, és az akció jelképévé Weisz Árpádot választják.
A Bologna egyik vezetője így nyilatkozott: „Weisz nemcsak a labdarúgásban volt rendkívüli, élete egyetemes üzenet a rasszizmus, idegengyűlölet, diszkrimináció elleni küzdelemben.”
Mert ettől szép a foci.
