HTML

Memento70

A Memento70 a kormány által kiírt Civil Alap pályázaton elnyert támogatásokat visszautasító szervezetek és személyek szövetsége. Célunk, hogy Magyarországon és a határokon túl lehetőséget biztosítsunk minden zsidó és nem zsidó szervezetnek és személynek arra, hogy támogatásukkal mozgalmunk mellé állva kifejezhessék független véleményüket. A hiteles, méltó megemlékezés mindannyiunk ügye. Mi tisztán emlékezünk. http://www.memento70.hu/ 11707024-20386324

Friss topikok

Címkék

1914 (1) Angelo Rotta (1) ártatlanok (1) Aschner Lipót (1) Auschwitz (5) Bajcsy-Zsilinszky Endre (1) Basch Andor (1) Bechtold Károly (1) bemutatkozás (1) betiltottak (2) Bródy Imre (1) bródy sándor (1) Bródy Sándor (1) Carl Lutz (2) csillagosházak (1) d-day (1) Dachau (1) deportálás (4) Eichmann (1) életmenete (1) első (1) emlékezés (1) Farkas István (1) felújítás (2) fénykép (1) Fenyő Miksa (3) foci (1) Fradi (1) Frankl Antal (1) FTC (1) Gaál Béla (1) Gárdi Jenő (1) Glück József (1) Gusztáv király (1) győr (1) György Oszkár (1) hanoar (1) Herzl Tivadar (1) holokauszt (35) Horthy (1) Horthy Miklós (1) I. világháború (1) irodalom (1) Izrael (1) június 6. (1) Karácsony Benő (1) Kasztner-zsidók (1) kiállítás (3) Lakner Artúr (1) levél (1) Lőw Imanuel (1) Lőw Immánuel (1) Magyar Színházi Társaság (2) megem (1) megemlékezés (9) Meseautó (1) Molnár Ferenc (1) moson (1) munkaszolgálat (1) normandia (1) nyíregyháza (1) OMIKE (1) orvos (1) Pécs (2) Petschauer Attila (1) Pius pápa (1) program (9) Radnóti Miklós (1) Révész Béla (1) Rós Hásáná (1) rózsaszín háromszög (1) Sárvár (1) Scheiber Sándor (1) sopron (1) sport (1) Szabadkay József (1) Szatmárnémeti (1) szeged (1) Szentes (1) szeperno (1) színház (2) szombathely (1) tábori levelek (1) tag (3) történelem (2) túlélő (2) új év (1) UTE (1) Üvegház (1) üvegház (1) vers (2) videó (5) Wallenberg (1) Weiner László (1) Weiner Leó (1) Weisz Árpád (1) Címkefelhő

Botlatókövek Sopronban

2014.10.06. 22:51 :: memento70

Günter Demnig német szobrászművész 2014. szeptember 23-án két botlatókövet helyezett el Sopron belvárosában: az egyiket Dr. Pollák Miksa neológ főrabbi, a másikat fia, Pap Károly író emlékére.

Az apa

pollak_miksa.jpg

Pollák Miksa 1868-ban született Beleden. Középiskolai tanulmányait Kőszegen végezte, majd Pestre került. A Rabbiképző Intézetben, és a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán képezte magát, irodalomtörténetet és a keleti nyelvek tudományát tanulta. Később hallgatója volt a Berlini Egyetemnek, és a Zsidó Tudományok Főiskolájának is. 1894-ben doktori címet szerzett, és abban az évben avatták rabbivá. Sopronba került, ahol 50 éven át szolgált. Megírta a soproni zsidók történetét, mellette sokat foglalkozott a magyar írók és a Biblia kapcsolatával is. Az Arany János és a Biblia, valamint a Tompa Mihály és a Biblia című kötetei mellett sokat foglalkozott Madách Imre műveinek bibliai vonatkozásaival. Művelt, felvilágosult, neológ rabbi volt, nyitott a változó világ problémáira, miközben ragaszkodott a vallási hagyományokhoz. Megmaradt vallásos zsidó embernek, rabbinak. Nemcsak a saját közössége, hanem a hazai és az európai zsidó tudomány is nagyra tartotta Pollák Miksa munkásságát.

 

A fiú

papkarol.jpgPap Károly 1897-ben született Sopronban. Életének központjában a családi hagyománnyal, a vallással, a zsidó szellemiséggel szembeni önpusztító lázadás állt.

1919-ben elragadta a forradalom heve, volt önkéntes vöröskatona, városparancsnok. A kommün bukása után egy rövid ideig börtönbe került. Kalandos bécsi kitérő után visszatért Budapestre, kétkezi munkából tartotta fenn magát. Még koporsókészítő műhelyben is dolgozott, első verseit koporsófedelekre írta.

1923-ban Szép Ernő biztatására Mikes Lajosnál, a nagy tekintélyű budapesti lapszerkesztőnél jelentkezett költeményeivel. A nagyhatalmú, ugyanakkor nagylelkű és jó ízlésű szerkesztő felismerte a tehetségét.

Már korai verseinek lázadása sem volt mentes az öngyűlölettől és a naív antikapitalizmustól:

"Ó, mily szépek a te bérpalotáid, ó Jákob/És a te bankjaid, ó Izrael!"

 

A sikert a próza hozta meg számára. Novellái Mikes Pesti Naplójában jelentek meg. Három regényt írt, fő művének az utolsót, az Azarel címűt tartják. Ám a Krisztusról szóló, éveken át készülő, hatalmas terjedelmű regényéből néhány töredéken kívül semmi sem maradt fenn.

 

A regénytorzó kapcsán Illyés Gyula így írt a Magyar Csillagban: "Pap Károly akkor már alig volt több vagy kevesebb, mint próféta. […] Ifjúkora óta Jézusról készült hatalmas méretű regényre. […] Ezt készítgette most is? Nem; kiáltványokat írt, helyesebben: egyetlen, de valóban befejezhetetlen kiáltványt a magyarok és zsidók elkövetkezendő bűnhődéséről, s e bűnhődéssel elnyerhető rendeltetésről. "

Legtöbbet vitatott műve az 1935-ben megjelent „Zsidó sebek és bűnök” című tanulmánya. A nagy föltünést keltő esszében kijelentette, hogy „az asszimiláció félresikerült”. Szerinte bűn volt, hogy a magyarországi zsidóság feladta vallását, saját, zárt kultúráját, mert az asszimilációval beavatkozott a többségi nemzet történelmébe.

Szerinte a zsidóság „a magyarság történetében […] a magyarság hiányainak hű tükre”. A sokat emlegetett liberalizmus csak a (zsidó és nem zsidó) vezető rétegekre volt érvényes, az alsóbb néposztályokat mindkét uralkodó réteg megvetette és kizsákmányolta.

„A magyar úri zsarnokok galériájával szemben ott áll a nekik tükörszerűen megfelelő zsidó gazdasági zsarnokok árnyalatokkal teljes galériája.” Az emancipálódott zsidóság első generációja szolga módra teljesítette a magyar úr igényét mind a gazdaságban, mind a parlamenti politikában, a második nemzedék pedig már részesedést követelt a hatalomból.

A „demokrata zsidóság”; a radikális zsidó középosztály, és a zsidóság iparos rétegei „az igazi liberalizmusért küzdöttek”, de szükségszerűen alul kellett maradniuk. Végül is ez réteg meghasonlott a forradalmak után ellene forduló magyar középosztállyal, „úgy érezte, hogy neki semmi köze többé a magyar polgárral, a magyar munkással, paraszttal, neki csak az ideológiához van köze. Visszabújt ideológiáihoz, s ma is azokon nyargal. Mindennek szükségképpen így kellett beteljesednie, mert az apák ügye, az emancipáció erkölcstelen volt.”

Látta ugyan, hogy a zsidóság Magyarországon veszélyben van, mégis úgy gondolta, hogy ebben a hazában, Magyarországon kell élnie. „Aki pedig Cionba megy […] végleg megszökött minden népi felelősségérzéstől és önvizsgálattól”.

„Nyílt, őszinte vállalása zsidóságunknak, úgy önmagunk, mint a világ előtt, együttesen, egyszerre, mindenütt. […] Az önként vállalt szenvedés megtisztít, megerősít. A mások által ránk kényszerített: meggyaláz. […] Ez a vállalás nem azt jelenti, hogy ezzel magamat s egész népemet bűnösnek ösmerem el: hanem azt, hogy őseim hibáiért vállalom a szenvedést, jóváteszem őket.”

Apa és fia, Pollák Miksa és Pap Károly két különböző utat választottak, ám mind a kettő a koncentrációs táborba vezetett. Az apát Auschwitzban, a fiát, az örök lázadót Bergen-Belsenben ölték meg.

www.memento70.hu

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://memento70.blog.hu/api/trackback/id/tr856765621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.