"Mert mindig úgy szerettem volna élni, ahogy azt magamnak megírnám... Mert a valóság csak akkor gyönyör, ha azt az álmok szövik. Mindent elhittem magamnak, mindenüvé követtem magamat azzal a stiláris képességgel s engedelmes hűséggel, ahogy az ember a vágyait tudja követni, a vágyait a nyomorban, a gondolatok szárnyán. Amennyire szenvedtem a valóságban, éppannyira boldog is voltam a képzeletem világában, mert a szenvedés csak addig számít, amíg fel nem váltja egy illúzió." Szomory Dezső: A párizsi regény
Szomory Dezső, akiről egyszer Molnár Ferenc mondta, mikor Herman Lipót a portréját festette: Tudod, Lipi, mi zsidó művészek, Fényes Adolf, Iványi-Grünwald Béla, Szomory Dezső vagy én, körülbelül egyforma tehetség poggyászával indultunk el. Mindnyájan, sok százan a világban, jóllehet nagy erőfeszítéseket teszünk, képességünk teljesét nyújtva, éppen csak a kerítésig tudunk eljutni, de belülre soha! Oda, ahová vágyódó pillantásokat vetünk, de ahol csak néhányan sétálnak, a Danték, a Goethék, a Balzacok és, nem bánom, az Adyk is. A zsenik! S akkor jön Szomory, ott sétál a kerítés tetején, ugrásra készen, erőlködik, el akarja hitetni, hogy ott bent a helye.
Szomory könyvei nagy sikert arattak. Darabjait a Vígszínház, a Nemzeti Színház is játszotta, sikeres szerző volt. Azonban élete alkonyán – bármennyire is tiltakozott ellene – megélte, hogy már „csak” az OMIKE színpadán mutatták be a Takáts Alice-t. Nem volt könnyű az OMIKE szervezőinek segíteni ezen az arisztokratikus emberen, ám végül sikerült.
Nagy magyar író volt, aki zsidóként pusztult el egy pozsonyi úti védett házban. Egyesek szerint éhen halt, de az is lehet, hogy a szomorúság ölte meg.
Az 1909-ben létrehozott Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) egyike volt azoknak a szervezeteknek, amelyek komoly erőfeszítéseket tettek a már ekkor nehéz helyzetbe hozott zsidó állampolgárok egy speciális csoportjának, a művészeknek megsegítésére. Ennek szellemében indították el a „Művészakciót” 1939 októberében. A „Művészakció” kettős céllal jött létre:
- Egyrészt, hogy a magyar zsidóságot megtartsa azon a kulturális színvonalon ahová addig eljutott.
- Másrészt azokat a zsidó színészeket, írókat, festőket, zenészeket kívánta munkához és jövedelemhez - és ami legalább ilyen fontos e művészek önmegbecsülése szempontjából - fellépési, megjelenési lehetőséghez juttatni, akik a zsidótörvények következtében kiszorultak a korábban számukra is nyitott intézményekből.
A „Művészakciót” és az Egyesület minden tevékenységét Magyarország német megszállását (1944. március 19) követően – más zsidó egyesületekével együtt – betiltották.
Az OMIKE Művészakció számos más nagyszerű magyar alkotót is segített a vész idején. Ha szeretnél többet tudni erről, támogasd a Művészakciót feldolgozó könyv megjelenését, és a Memento70 szövetséget!
