HTML

Memento70

A Memento70 a kormány által kiírt Civil Alap pályázaton elnyert támogatásokat visszautasító szervezetek és személyek szövetsége. Célunk, hogy Magyarországon és a határokon túl lehetőséget biztosítsunk minden zsidó és nem zsidó szervezetnek és személynek arra, hogy támogatásukkal mozgalmunk mellé állva kifejezhessék független véleményüket. A hiteles, méltó megemlékezés mindannyiunk ügye. Mi tisztán emlékezünk. http://www.memento70.hu/ 11707024-20386324

Friss topikok

Címkék

1914 (1) Angelo Rotta (1) ártatlanok (1) Aschner Lipót (1) Auschwitz (5) Bajcsy-Zsilinszky Endre (1) Basch Andor (1) Bechtold Károly (1) bemutatkozás (1) betiltottak (2) Bródy Imre (1) Bródy Sándor (1) bródy sándor (1) Carl Lutz (2) csillagosházak (1) d-day (1) Dachau (1) deportálás (4) Eichmann (1) életmenete (1) első (1) emlékezés (1) Farkas István (1) felújítás (2) fénykép (1) Fenyő Miksa (3) foci (1) Fradi (1) Frankl Antal (1) FTC (1) Gaál Béla (1) Gárdi Jenő (1) Glück József (1) Gusztáv király (1) győr (1) György Oszkár (1) hanoar (1) Herzl Tivadar (1) holokauszt (35) Horthy (1) Horthy Miklós (1) I. világháború (1) irodalom (1) Izrael (1) június 6. (1) Karácsony Benő (1) Kasztner-zsidók (1) kiállítás (3) Lakner Artúr (1) levél (1) Lőw Imanuel (1) Lőw Immánuel (1) Magyar Színházi Társaság (2) megem (1) megemlékezés (9) Meseautó (1) Molnár Ferenc (1) moson (1) munkaszolgálat (1) normandia (1) nyíregyháza (1) OMIKE (1) orvos (1) Pécs (2) Petschauer Attila (1) Pius pápa (1) program (9) Radnóti Miklós (1) Révész Béla (1) Rós Hásáná (1) rózsaszín háromszög (1) Sárvár (1) Scheiber Sándor (1) sopron (1) sport (1) Szabadkay József (1) Szatmárnémeti (1) szeged (1) Szentes (1) szeperno (1) színház (2) szombathely (1) tábori levelek (1) tag (3) történelem (2) túlélő (2) új év (1) UTE (1) üvegház (1) Üvegház (1) vers (2) videó (5) Wallenberg (1) Weiner László (1) Weiner Leó (1) Weisz Árpád (1) Címkefelhő

Az igazi bibliofil - Bíró Miklós

2014.06.30. 18:56 :: memento70

Mit is jelent a szó?

Bibliofilia (görög): annyi mint könyvek szeretete, könyvkedvelés, általános értelemben: könyvgyűjtés. Nem minden könyvgyűjtés bibliofília; ahol a gyakorlati cél irányadó, ahol tehát a könyveket használat céljából gyűjtik (például közkönyvtárakban), ott nem lehet bibliofíliáról beszélni. A bibliofíliának legfőbb jellemvonása a könyvnek nem (vagy nem csupán) tartalmáért, hanem egyéb, külső tulajdonságaiért való megbecsülése. Amióta könyv van, van bibliofília is. Mindig voltak és lesznek kiadók és könyvnyomtatók, akik a tipográfiára, a papiros megválasztására, az illusztrálásra, a kötésre stb. olyan gondot fordítanak, hogy ezáltal a kiadvány – irodalmi mondanivalóján túl – mint művészi termék is jelentőséghez jut; és mindig voltak és lesznek emberek, akik az ilyen könyvekért nem sajnálták és nem sajnálják a pénzt. A könyv történeti fejlődésének során az eszközből cél lett: a tartalom háttérbe szorult s a legfőbb értékelési szempontnak a különleges, művészi kiállítást tekintették.

nyomdabelsőXVI.sz..jpg

Ilyen ember volt Bíró Miklós is, aki Heves vármegyében, Erdőtelken született.

Egy manapság is alig több mint háromezres község Erdőtelek, Heves városától 14 km-re. Első írásos említése 1215-ben történik Erdev névalakban, a hozzá tartozó Hanyipuszta pedig 1278-ban Honi alakban. A pápai tizedjegyzék felsorolásában Erdőtelek plébániáját Egyházaserdőtelek, Kápolnáserdőtelek, majd 1473-tól Erdőtelek néven említi. A falu és Hanyi a török hódoltság idején a gyakori járványok, főként a kolera és a pestis pusztítása következtében többször elnéptelenedik, s Erdőtelek csak 1464-ben kezd felépülni. A XVI. század végén Alsó- és Felsőerdőtelek nevű falurészekre különül.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc bukása, majd a kiegyezés után a jobbágyok helyzete egyre rosszabb, a lakosság nagy része ismét elvándorol. Akik helyben maradnak cselédnek, napszámosnak szegődnek, vagy távoli uradalmakban summásként dolgoznak. Ekkor telepedhetett meg a községben a Blau család, ahol 1886. március 2-án megszületett Miklós.

Miután kitanulta a nyomdászmesterséget, Budapestre került, ahol a Riegler és Károlyi Nyomdában dolgozott. 1905-ben vándorútra indult, ahogy a korban mondani szokták, valcolni. Az USA-ban kötött ki, ahol hamarosan a New York-i Népakarat nyomdavezetője, s az akkor alakult Amerikai Magyar Nyomdászszervezet titkára. Szerkesztette a New York-i Amerikai Tipographia című szaklapot.

A valcolás a XIX. század második felétől kezdve lett az ipari dolgozók egyik legfontosabb intézménye, amikor is lehetőséget kaptak arra, hogy kinyíljon előttük a világ. A Nyomdász Évkönyv és Utikalauz 1943-as kiadása írt erről az intézményről:

„Egyik legszebb intézményünk volt a „valc“ , amely a nemzetközi nyomdász kölcsönösségi szerződések alapján napi segélyt nyújtva, biztosította a szerény megélhetést a valcolónák s így lehetővé tette a nyomdászfiatalságnak, hogy beutazhassa Európát, szakmai tudást és tapasztalatokat gyűjtve, valamint megismerve idegen országok népét, szokásait, kultúráját.

De az 1914 - 1918-i világháború utáni valután és útlevélviszonyok, a beutazási korlátozások mindig szűkebb területre szorították a valcolás lehetőségét, úgyhogy az 1933-ban Neuchatelben megtartott nemzetközi nyomdászkongresszus felfüggesztette a valcolást......"

Bíró Miklós a század elején úgy gondolta, hogy elég volt neki a világból, a megszerzett tapasztalatokat itthon kell kamatoztatnia, hiszen ő egy magyar nyomdász, akinek az a feladata, hogy magyar emberek kezébe, magyar nyelvű olvasnivalót adjon a kezébe. 1908-ban visszatért Budapestre, a Nyomdász Szakkör választmányi tagja s az Ipariskola grafikus növendéke lett.

nyomdaszati_lex_biro.JPG

1910–1921-ben önálló kisiparos, nyomdáját eladta a Globus Rt.-nak, amelynek azután igazgatója volt. 1927-ben saját nyomdát alapított, 1931-1936-ban a Hungária Nyomda igazgatója. Szerkesztette a Magyar Grafikai Almanachot, Kertész Árpáddal és Novák Lászlóval a Nyomdászati Lexikont, társszerkesztője volt a Magyar Grafika című szaklapnak. Könyvek és kiadványok tucatjait gondozta.

Azonban a magyar nyelv egyik művelőjét egyik napról a másikra lehetlenítették el, hiszen ő sem lett más, mint egy zsidó.

Sorsa beteljesedett, hiszen koncentrációs táborban pusztult el, 1944 nyarán. Talán élete utolsó pillanatában sem bánta meg, hogy nem Amerikában, hanem Európában, Magyarországon akarta leélni életét, ami nem lehetett teljes.

A betű mestereire is emlékezni kíván a Memento70 összefogás.

www.memento70.hu

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://memento70.blog.hu/api/trackback/id/tr386459915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.