HTML

Memento70

A Memento70 a kormány által kiírt Civil Alap pályázaton elnyert támogatásokat visszautasító szervezetek és személyek szövetsége. Célunk, hogy Magyarországon és a határokon túl lehetőséget biztosítsunk minden zsidó és nem zsidó szervezetnek és személynek arra, hogy támogatásukkal mozgalmunk mellé állva kifejezhessék független véleményüket. A hiteles, méltó megemlékezés mindannyiunk ügye. Mi tisztán emlékezünk. http://www.memento70.hu/ 11707024-20386324

Friss topikok

Címkék

1914 (1) Angelo Rotta (1) ártatlanok (1) Aschner Lipót (1) Auschwitz (5) Bajcsy-Zsilinszky Endre (1) Basch Andor (1) Bechtold Károly (1) bemutatkozás (1) betiltottak (2) Bródy Imre (1) bródy sándor (1) Bródy Sándor (1) Carl Lutz (2) csillagosházak (1) d-day (1) Dachau (1) deportálás (4) Eichmann (1) életmenete (1) első (1) emlékezés (1) Farkas István (1) felújítás (2) fénykép (1) Fenyő Miksa (3) foci (1) Fradi (1) Frankl Antal (1) FTC (1) Gaál Béla (1) Gárdi Jenő (1) Glück József (1) Gusztáv király (1) győr (1) György Oszkár (1) hanoar (1) Herzl Tivadar (1) holokauszt (35) Horthy (1) Horthy Miklós (1) I. világháború (1) irodalom (1) Izrael (1) június 6. (1) Karácsony Benő (1) Kasztner-zsidók (1) kiállítás (3) Lakner Artúr (1) levél (1) Lőw Imanuel (1) Lőw Immánuel (1) Magyar Színházi Társaság (2) megem (1) megemlékezés (9) Meseautó (1) Molnár Ferenc (1) moson (1) munkaszolgálat (1) normandia (1) nyíregyháza (1) OMIKE (1) orvos (1) Pécs (2) Petschauer Attila (1) Pius pápa (1) program (9) Radnóti Miklós (1) Révész Béla (1) Rós Hásáná (1) rózsaszín háromszög (1) Sárvár (1) Scheiber Sándor (1) sopron (1) sport (1) Szabadkay József (1) Szatmárnémeti (1) szeged (1) Szentes (1) szeperno (1) színház (2) szombathely (1) tábori levelek (1) tag (3) történelem (2) túlélő (2) új év (1) UTE (1) üvegház (1) Üvegház (1) vers (2) videó (5) Wallenberg (1) Weiner László (1) Weiner Leó (1) Weisz Árpád (1) Címkefelhő

Hosszú út vezetett a kormányzó döntéséig

2014.07.07. 18:39 :: memento70

Horthy Miklós a zsidóság jogainak korlátozásával, gazdasági visszaszorításával alapvetően egyetértett egész élete során.

Horthy_miklos.jpg

Hiszen Teleki Pál egykori miniszterelnökhöz írott levelében így fogalmazott: „ Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.”

Ezt erősítette meg egy a magyarországi zsidó vezetőkkel 1937-ben lefolytatott találkozójában, melyről Stern Samu emlékirataiban lehet olvasni.

Horthy kifejtette, hogy a magyar zsidóság ipart teremtő munkája milyen nagyszerű, nem beszélve például a filmiparról, Zukorról és másokról, ami nem zsidó kezekben van, hanem magyar zsidók irányítják, akik az egész világon a legnagyobb elismerésnek örvendenek. Ugyanakkor Horthy megemlítette, hogy a razziák nem a magyar zsidóság ellen folynak, hanem, hanem az országba beszivárgottak ellen, akik különböző visszaéléseket követnek el, síbolnak, és más hasonló cselekedetetekkel ártanak. Stern Samu, talán az elmúlt időszak megszokott, vagy megszokni vélt hagyományaira alapozva válaszolt.

„Stern ezután szerencsésen fogalmazott mondatokban kijelentette, hogy a „csirkefogókkal és gazemberekkel” és azokkal a síberekkel, akikről a Kormányzó úr beszédének elején említést tett – dacára annak, hogy ezek zsidóvallásúak – a hivatalos hitközség semmilyen szolidaritást nem érez és így a küldöttség másik három tagja és őközötte, aki a hitközség elnöke, e tekintetben még árnyalatokban sincs semmi felfogásbeli különbség. Ezzel az elemmel a hitközség soha és semmilyen formában szolidaritást nem vállal és ezek érdekében soha, semmilyen formában interveniálni nem fog, sőt ellenkezőleg, ezeket éppen a hivatalos hitközség ítéli el a legsúlyosabban… Stern kijelentése a Kormányzó Úrra láthatólag mély benyomást gyakorolt.”

A korszak végén elfogadott zsidótörvényeket azonban nem ő kezdeményezte, igaz nem is tett ellenük semmit.Horthy mérlegelhette volna a zsidótörvények aláírását, és fel is oszlathatta volna az Országgyűlést, ezenkívül állásfoglalásaiban és interjúkban kifejezhette volna ellenvetését, de ezt nem tette meg.Horthy a második zsidótörvényt embertelennek nevezte – ezt a budapesti német követtel is közölte -, és kilátásba helyezte, hogy él vétójogával él, de végül nem tette meg. Az 1944. március 19-ei német megszállás után a zsidó emberek sorsával kapcsolatban június végéig nem szólalt meg Horthy, miközben írásos jelentésekből tudomást szerzett a gettósításról. Joggal köthető össze Horthy neve az 1944-es deportálásokkal, mert a lényeget illetően bizonyíthatóan tudott arról, ami történt.

hitler és horthy.jpg

A nemzetközi nyomás és a megváltozott katonai helyzet hatására Horthy 1944. június 26-ára koronatanácsot hívott össze, melyen javasolta a deportálások beszüntetését. Ennek ellenére Sztójay miniszterelnök és Jaross Andor belügyminiszter sikerrel szabotálta Horthy szándékait. Baky azt tervezte, hogy július elején több ezer csendőrt a fővárosba vezényelnek, és akár a kormányzó akarata ellenére is deportálják a budapesti zsidóságot. A csendőrök budapesti feltűnése azonnali cselekvésre késztette Horthyt, aki attól félt, hogy puccsot terveznek ellene. A hozzá hű fővárosi és a vidékről Budapestre rendelt páncélos alakulatok távozásra kényszerítették a csendőrséget.

1944. július elejére már csak a budapesti és a munkaszolgálatos zsidók maradtak Magyarországon. Az egyre romló hadihelyzet, a külföldi tiltakozáshullám és az auschwitzi tömegmészárlásokról szóló hírek (pl. Auschwitz-jegyzőkönyv) terjedésével Horthy július 6-án leállította a deportálásokat.

1944. július 6-án Edmund Veesenmayer német nagykövet táviratozott Joachim von Ribbentrop külügyminiszternek.

hitler és horthy1.jpg

"Távbeszélőn történt érdeklődésemre e pillanatban értesülök Sztójaytól, hogy a kormányzó, nyilvánvalóan a magyar kormánnyal egyetértésben, leállította a zsidóakciók folytatását. Sztójay holnapra magához kéretett, hogy pontosan tájékoztasson azokról az eseményekről, amelyek e döntéshez vezettek. Tegnap este még hosszabb tárgyalást folytattam Sztójayval, melynek során, hivatkozással a RAM. 708/44. sz. július 3-i távirati rendelkezésre, az utasítás szerinti közlést megtettem. Sztójayt nagyon megdöbbentette, és ismételten arra kért, eszközöljem ki a birodalmi külügyminiszter úrnál a birodalmi kormány hozzájárulását azokhoz a javaslatokhoz, melyek a magyar zsidók érdekében külföldön elhangzottak.

A zsidókérdés miatt a kormányzóra és a magyar kormányra a táviratok, felszólítások és fenyegetések pergőtüze zúdul. Így több ízben sürgönyzött a svéd király és a pápa is. A pápai nuncius napjában többször is felkeresi a kormányzót és Sztójayt. Ugyancsak így jár el a török és svájci kormány, spanyol vezető férfiak és - nem utolsósorban - számos magyar személyiség.

Szigorú titoktartás mellett azután Sztójay felolvasta a berni angol és amerikai követek kormányaikhoz intézett három titkos táviratát, melyeket a magyar elhárítás megfejtett. Ezek részletesen leírják mindazt, ami a Magyarországról deportált zsidókkal történik. Megemlítik a sürgönyök, hogy ott már másfélmillió zsidót semmisítettek meg, és ugyanezt a sorsot fogja elszenvedni a most elszállított zsidók legnagyobb része is. Ugyanazokban a táviratokban a következő javaslatokat teszik: bombázzák és semmisítsék meg a zsidószállítmányok rendeltetési helyét, és rombolják szét a vasútvonalakat, melyek Magyarországról erre a helyre vezetnek. Minden magyar és német hatósági szervet, mely ebben az ügyben közreműködött (itt pontosan közlik a budapesti utcákat és házszámokat) célbombázással kell sújtani, és végül az egész világra kiterjedő, nagyszabású propaganda keretében ismertessék a pontos a tényállást. Egy további táviratban a fő felelősöket, 70 magyar és német személyiséget, név szerint sorolnak fel.

Az a feltevésem, hogy időközben, ma éjjel a kormányzó is tudomást szerzett erről és a most felsorolt pontokkal együtt ez a tény vezetett a bevezetésben említett döntéshez. Hozzájárultak ehhez továbbá a keleti helyzettel foglalkozó ellenséges jelentések is, amelyek itteni egész baráti körünkben többé-kevésbé mély lehangoltságot keltettek. A jobb hangulat, amelyet a "V.1" bevetése váltott ki, a keletről érkező jelentések hatására eltűnt, és az ellenkező végletbe csapott át. Itt elsősorban csak az orosz frontot figyelik. Egyidejűleg kiéleződött a belső helyzet is. A részben nagyon súlyos, lakónegyedekre is kiterjedő bombázások kihatásai igen kellemetlenek, és széles körök attól tartanak, hogy a zsidók eltávolítása után Budapest elpusztul.”

Ami a különböző rémhíreket illeti egy visszaemlékező így ír: „ A városban időről időre rémhírek terjedtek el a zsidókra váró újabb megpróbáltatásokról. A szóbeszédek nem voltak alaptalanok. Baky László államtitkár Eichmannal egyeztetve csendőri alakulatokat összpontosított a fővárosba azzal a céllal, hogy a deportálásokat a már ismert brutalitással Budapesten is végrehajtsák. Így lett volna teljesen zsidómentes Magyarország. A nemzetközi tiltakozástól, a normandiai sikeres partraszállástól és a keleti front megállíthatatlan közeledésétől felbátorodott kormányzó a hozzá hű harckocsizó alakulatok segítségével nyomást gyakorolt a csendőrpuccs kitervelőire, a városba vezényelt karhatalmi erők visszatértek állomáshelyükre, s az akció elmaradt. Minderről a fenyegetett közösségnek fogalma sem volt. A növekvő pánikhangulatot jelezte, hogy a mi csillagos házunkban, ahol egyébként egy görög katolikus lelkészi hivatal is működött az I. emeleten, a lépcsőház egy részét kitöltő sorok álltak. A várakozók nem tudom, mit remélhettek, de a sorok napokig nem csökkentek. Talán ez a látvány indított el a nagyapámat, hogy elvigyen engem a Szent István körút és a Honvéd utca sarkán levő étterem pincehelyiségébe, ahol a szociális nővérek tartottak előadást az áttérni szándékozóknak. A helyszín megmaradt az emlékezetemben, de a kedves nővér mondandójára nem emlékszem.”

Horthy Miklós ugyan július 6-án leállította a deportálásokat, így a mintegy 200-250 ezres budapesti zsidóság közel kétharmada végül megmenekült a haláltól.

Horthy Miklós ugyan július 6-án leállította a deportálásokat de ez az igen megkésett fellépése ugyanakkor még nyilvánvalóbbá teszi a 437 ezer vidéki zsidó deportálásáért rá háruló felelősséget.

Hiszen Horthy 1944. május közepén kapta meg az úgynevezett auschwitzi jegyzőkönyveket, amelyek beszámoltak arról, hogy a náci haláltáborokban meggyilkolják a zsidókat; a dokumentumok tartalmát azonban akkor már ismerhette, hiszen ő és a politikai elit 1942 nyarától kezdve tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a németek a megszállásuk alatt lévő zsidókat kiirtják. Két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy lépjen.

Ez 437 ezer magyar ember életébe került, akiknek egy bűnük volt, zsidónak születtek.

Ha július elején képes volt akaratát a németekkel és a hazai szélsőjobboldallal szemben keresztülvinni, akkor valószínűleg júniusban vagy májusban is képes lehetett volna rá.

Határozatlanságára, folyamatos befolyásolhatóságára jellemző, hogy Horthy Miklós 1944. július 6-án parancsot adott ugyan a deportálások leállítására, július végén azonban azokat újra engedélyezte, de újabb vonatokat nem indítottak el, mert a deportálásokat a kormányzó ismét leállította.

A magyarországi, budapesti zsidóság számára egyáltalán nem fejeződtek be a szörnyűségek.

www.memento70.hu

11 komment

Címkék: holokauszt deportálás Horthy Miklós

A bejegyzés trackback címe:

https://memento70.blog.hu/api/trackback/id/tr486482831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kugi · http://kugi.blog.hu 2014.07.08. 13:00:25

A mai Püspökmolnári korabeli zsidó lakosságának elhurcolása: kugi.blog.hu/2014/05/12/390_a_helyi_zsidok_elhurcolasa

Parasztlengő az imperialistáknak 2014.07.08. 13:00:42

'Horthy Miklós a zsidóság jogainak korlátozásával, gazdasági visszaszorításával alapvetően egyetértett egész élete során.'

- ezzel minden normális egyén és nemzet egyetért ma is. Ezért is promózzák a zsidók a nacionalizmusok helyett a globalizmust.

- a hosszú út ami ide vezetett zsidóbünökkel van kikövezve

laci_52 2014.07.08. 13:46:05

A cikk érdekes adalék Horthy történelmi szerepének értékeléséhez. Kimondja, hogy a kormányzó nem volt egy önfejű ember, hallgatott mások tanácsaira.

Horthy nem volt ügyes és jó politikus, de a deportálás leállításával és a későbbi kiugrási kísérlettel jóvátette korábbi hibáit.

Ezt ismerték el a háború után a győztes hatalmak, amelyek nem nyilvánították háborús bűnösnek, engedték emigrálni és nem is adták ki Magyarországnak, ahol biztosan kötél várt volna rá. A győztesek ítélkeztek, fogadjuk el az ítéletüket.

Még egy apróság: az emigrációban a külföldön élő magyar zsidók támogatták Horthyt ás családját, hálából a megmenekülésükért.

Hibás a cikk felvetése: ne ostorozzuk Horthyt, hogy későn állította le a deportálást - volt egyéb gondja is, például a csendőrpuccs - inkább értékeljük pozitívan, hogy végül is megtette.

a szürkebarát ötven árnyalata 2014.07.08. 14:44:05

@Kón Bandit: Kb. ilyesmit mondanak a románok a magyarokról. Arról mi a véleményed?

Parasztlengő az imperialistáknak 2014.07.08. 14:53:10

@fagyospityóka: Én viszonylag könnyen el tudom dönteni, hogy magyar vk vagy román.

a szürkebarát ötven árnyalata 2014.07.08. 15:08:47

@Kón Bandit: Hogyan? Egyebként ez a véleményed? Elég furának tűnik, olyan, mintha nem a kérdésre válaszlánál. De lehet, hogy csak én vagyok túl vidéki.

Parasztlengő az imperialistáknak 2014.07.08. 15:12:50

@fagyospityóka: Nem csodálom hogy nem érted. Mit érdekel engem egy román véleménye? Pont annyira szarok rá mint egy zsidó véleményére.

nu pagagyí 2014.07.08. 15:17:51

Szánalmas szerepet játszott Horthy az embertelenség elfajulásában. Ő csak primitív előítélek rabja volt, de sajnos elég ostoba is ahhoz, hogy nála gonoszabb erők ezt kihasználják.

a szürkebarát ötven árnyalata 2014.07.08. 15:25:05

@Kón Bandit: Látom, elfogytak az érvek. Viszlát, nem muszáj válaszolnod.

_most_ 2014.07.08. 15:30:14

@Kón Bandit: haha, a te véleményed viszont senkit se érdekel.

Szúrófény 2014.08.26. 05:17:55

Horthy hőstette, ostobáknak!

1919-ben Horthy Miklós ugyancsak nyugati, elsősorban francia támogatással szerezte hatalmát. Horthy az országra törő antant oldalán a hont védelmező fehér tisztek vezette vörös hadsereg ellen gerilláskodott, majd hatalomra jutását követően annak legendás főparancsnokát Stromfeld Aurélt börtönbe vettette. Stromfeld Aurél nemcsak parancsnok, de a magyar nép zászlóvivője is volt, kinek sikeres hadjáratait a nyugat csak hazugsággal (Clemenceau jegyzék) és persze a magyar politikai vezetés ostobaságát kihasználva tudta megtörni.
Valóban a Tanácskormány újra tudja mozgósítani a tömegeket a haza védelmére és katonai sikereket ér el! De ha a munkások a parasztok megvédik az ország integritását, akkor továbbra is övék kell maradjon a hatalom, mert a katonai siker legitimálja őket az ország további vezetésére is! Tehát a magyar uralkodó osztály inkább lesz a honvédő háború árulója (Julier Ferenc, Horthy Miklós, Bethlen István, Teleki Pál grófok) mint saját osztályérdekeinek ellensége.
..A haditervet Gömbös Gyula „megbízható elvtárs” vitte ár a románoknak!. A történelem ítélkezni fog: Horthy Miklós, Bethlen István és Teleki Pál grófok, Julier Ferenc és társai méltó utódai a negyvennyolcas muszkavezető mágnásoknak. Nemeskürthy István Édes Erdély 116. o.
(Horthy) A császár inasa odaadja az ország kétharmadát, hogy Ő kormányzó lehessen, és a proletárdiktatúrát okolja a maga árulásáért. Végül a maga patkánybőrének mentése érdekében Szálasinak is hajlandó a hatalmat át¬adni! (legvégül dísztemetést ád néki a hálás MDF-es utókor)