Beck Ö. Fülöp, szobrász, éremművész Pápán született, 1873. június 23-án.
Tehetsége szerencsére már korán megmutatkozott, így 1888 és 1893 között a budapesti Iparművészeti Iskola ötvös szakán tanult, miközben a mintázást Loránfi Antalnál sajátította el.
Beck Ö. Fülöp életútja is jellemző a XIX. század végének Magyarországán, a korszak zsidóságán is.
A zsidók számára is megnyíltak az egyetemek. Leginkább az orvosi és a jogi karon tanultak jelentős számban zsidók, már a XIX. század végétől kezdve. Ezt pontosan tükrözik a vonatkozó adatok. 1867-1913 között az orvostanhallgatók között a zsidók aránya elérte az 50%-ot, ugyanez a jogi karon 30% volt. A végzettek túlnyomó többsége gyakorolta is hivatását, amit a népszámlálási adatok is igazolnak. Leginkább a magánpraxisokat végzők között voltak zsidók. Az ügyvédek között 42%, míg az orvosok között ez az arány már 62% volt. Az állami, és egyéb fenntartású kórházak szakorvosai között részvételül mértéke kisebb volt,, de így is megközelítette az 40%-ot.
Közel ilyen nagyságrendű volt az irodalomban, a képzőművészetben, a sajtóban is a zsidók szerepe, noha a súlyukat jóval jelentősebbnek vélték, főleg az I. világháború utáni egyre erősebb antiszemita közgondolkodásban. Mint az a XX. században az egész világon egyértelművé vált, a polgári átalakulás egyfelől magával hozta a nyilvánosság egyre szélesebb megjelenését, ugyanakkor ez azzal is járt, hogy a kultúra is átalakult. A polgári társadalmak kultúrája, többek között az egyre szélesebb elérhetőségnek is köszönhetően tömegkultúra, a kultúra hatóköre térben kiteljesedik, kiszélesedik, mélységében pedig a társadalom minden rétegére is kiterjed. Ennek legfőbb jellemzője a differenciálódás, a specializáció. A kutató személye elválik a szépírótól, a szaktudományok egyre jobban szétválnak, megjelennek a „szakbarbárok”. Sokak véleménye szerint, és ezt a későbbi antiszemita gondolat is felkarolta, a kultúra kiszélesedése, valamint az, hogy a társadalom minden rétege számára elérhetővé vált, magával hozta annak elsekélyesedését. A kulturális életben szereplők származása így válhatott az antiszemita közbeszéd tárgyává. Mindazok ellenére a lapszerkesztők, újságírók „csak” 42%-a, az írók, tudósok 24%-a, a képzőművészek 16%-a volt zsidó a már említett időszakban.
Beck Ö. Fülöp 1893-ban néhány hónapra Bécsbe utazott. 1894-ben ösztöndíjjal Párizsba került, 1894–1895-ben az „École des Beaux-Arts”-on François Joseph Hubert Ponscarme növendéke volt. Mesterét a francia éremművészet megújítójaként tisztelik, a tanítványt pedig az önálló magyar emlékérem megteremtőjeként tartják számon.
Párizsból pályázott a 1896-os millenniumi kiállítási emlékérmek megalkotására, ahol mindhárom első díjat megnyerte, ezzel is megteremtve a magyar éremművészet későbbi sikereit.
1897-ben Münchenben újra az ötvösség került érdeklődése középpontjába. Ötvöstárgyaival ezüstérmet nyert 1900-ban a párizsi világkiállításon, majd Grand Prix-t 1906-ban Milánóban. Az Iparművészeti Múzeumban 1898-ban bemutatott első gyűjteményes éremkiállításán először szerepelt hazánkban az érem önálló műfajként. Időközben Olaszországban és Németországban járt tanulmányutakon, és többször visszatért Münchenbe. Itáliai útja nyomán figyelme egyre inkább a szobrászat felé fordult, a Firenzében élő Vedres Márkkal való találkozás pedig az Adolf Hildebrand képviselte új szellemiség felé terelte. Müncheni tartózkodásai során megismerkedett a hildebrandi technikával, s az új elvek majd 1912-es görögországi utazásával teljesedtek ki.
Hazatérése után baráti viszonyba került a Nyugat körének vezető publicistáival. 1907-ben és 1908-ban kétféle változatban készült Mikes Kelemen-érme a folyóirat emblémája lett. Később ő készítette a Nyugat számára az Osvát- (1923), az Ady-, (1928) és a Babits- (1933) érmet.
Mit is jelentett ez a korszak?
A Nyugat 1923-ban Osvát Ernő számában (11-12. szám) az egyik írásban, melynek a címe Beck Ö. Fülöp plakettje ezt írja: „1900-ban, mikor Budapestre jöttem, az itteni irodalmi életet a Prém József neve karakterizálta, mellette költők voltak Lampérth Géza s Jakab Ödön...Irodalmi nívó az Új Idők, szerkesztette Herczeg Ferenc...Jókai, Mikszáth s Gárdonyi, mint az utolsó bölények a kiirtásra ítélt rengetegben, valami egészen magányos jelenségek voltak. Szürkék és tehetségtelenek iskolakönyv poézise a színen, önképzőköri vers élmények, március 15-i ódák, soha egyetlen új hang, Petőfi-társaság ülést tart minden hónap első vasárnapján, Kisfaludy-Társaság minden hónap második szerdáján, ingyen, de üres teremben...S kint, az élet rétjén lebunkózottak véres tetemei, Reviczky hullája, Vajda János erdei ágakra kifeszített bőre, Tolnai Lajos börtönből alig menthetett rosszhírű cégére... s pláne a bélyegesek, az újságok által felfalt talentumok külön szektája, Ignotus izzása, a Bródy Sándor új utakon csapázó, hallatlan erőfeszítése, valami új Szépért, jóért s igazért, aminek jönnie kellett, a nagyszerűen elvetélt s befulladt Kóbor Tamás, a pusztában elpendülő rímek Makai Emilje, a nekünk idegen mámorban felvillanó kedves Heltai Jenő...felszikrázó fényfoltok egy rothadó világ színén, amely még nem érett meg arra, hogy megteremje s kidajkálja az újat.”
Egy öccsénél, Fémes Beck Vilmosnál tett látogatás során 1908-ban Münchenben találkozott a Hildebrand-tanítvány Georg Roemerrel, aki érmeit gipsznegatívba véste. Hazatérése után baráti viszonyba került a Nyugat íróival, s Mikes Kelemen-érme a folyóirat emblémája lett. 1910-től Gödön épített műtermében maga faragta szobrait melyekkel 1914 elején mutatkozott be először az Ernst Múzeumban. A tanácsköztársaság alatt Beck Ö. Fülöp a művész szakszervezet elnöke, és a Képzőművészeti Főiskola rendes tanára volt, ő készítette továbbá a tervezett új 10 koronás pénz mintáját is. Több éves mellőzés után, 1922-ben és 1925-ben ismét gyűjteményes anyaggal jelentkezett az Ernst Múzeumban. 1927-ben neki ítélték a Szinyei Merse Pál Társaság szobrászati nagydíját. 1932-ben a Tamás Galériában volt kiállítása. Köztéri szobrokat, síremlékeket, szoborportrékat és épületplasztikai munkákat is készített. Budapest ostroma alatt nyomtalanul eltűnt.
Sorsát ő sem kerülhette el, hiszen 1944-ben, sorstársaihoz hasonlóan, Beck Ö. Fülöpöt is sárga-csillagos házba költöztették, ahonnan megszökött. A nyilas uralom idején feleségével együtt bujkálni kényszerült, egy barátja házának pincéjében húzódott meg. 1945. január 31-én onnan tűnt el nyomtalanul.
Gyermekei Beck András és Beck Judit folytatták apjuk munkásságát.
A Memento70 összefogás emléket kíván állítani minden egykori üldözöttnek.