Mohácsi Jenő, Mohácson született Grün Jenőként 1886-ban. Mint annyi más kor- és sorstársa, ő is úgy érezte, hogy Pesten van a helye. Otthonról hozta a bilngvis – német és magyar – kultúrát, valamint a magyar irodalom szeretetét és ami szintén nem elhanyagolható, a tehetséget is.
Filozófiai és jogi tanulmányokat folytatott, majd jogi doktori végzettséget szerzett. Még egyetemi évei alatt Komjáthy Társaság néven irodalmi kört szervezett és részt vett a Tűz című folyóirat alapításában. 1908-ban újságírói pályára lépett, a Pester Lloydnál helyezkedett el.
Szinte természetes volt ez a választása, hiszen a 1854. január 1-jével indult Pester Lloydot főleg a németül is olvasó pesti polgárság olvasta. Első szerkesztője Weisz János volt. A lap elsősorban szabadelvű eszmeiséget terjesztett, s a német nyelvterület számára a magyar államiságot, kultúrát közvetítette azoknak az olvasóknak Magyarországról. Több kiváló ember is közreműködött a lap XIX. századi történelmében, az újság főszerkesztője volt többek között Falk Miksa. 1872-ben a Pester Lloyd kötelékébe lépett, mint főszerkesztő-helyettes Veigelsberg Leó. A lap XX. századi történelmében is kiváló emberek publikáltak itt, többek között Thomas Mann, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc, Stefan Zweig, Joseph Roth, Egon Erwin Kisch és Alfred Polgar is publikált a lapban.
A nagy múltra visszatekintő lap munkatársa lett Mohácsi Jenő.
Ám Mohácsi Jenő sem csak a lapszerkesztésben teljesedett ki. Irodalmi tevékenységének javát a német és magyar kultúra kapcsolatainak szolgálatába állította. Egyformán írt magyarul és németül, így aztán műfordítóként is tevékenykedett.
Egyik legfontosabb célkitűzése volt, hogy a magyar irodalom remekeit németül is olvashassák. Lefordította a Bánk bánt, Az ember tragédiáját, valamint a Csongor és Tündét.
A Tragédia lefordítása számára azért is volt fontos, mert az addigi fordítások, melyek legújabbja is negyven éves volt, nyelvezete elavulttá vált. Sikerét mutatja, hogy Mohácsi munkásságát 1943-ig két rádióelőadás és három színpadi bemutató rendezője is ezt választotta.
Egy igazi irodalmár a XX. század első felében (harmadában) valóban irodalmi életet élt Budapesten. Mohácsi Jenő is ezt tette, alapítója volt a Tűz című folyóiratnak, titkára, majd alelnöke a Magyar Pen Clubnak.
Regényt írt Rózsavölgyi Márkról, Fráter Erzsébetről és Dante feleségéről. Legsikerültebb színdarabja a Hamu, amelyet a Thália Társaság mutatott be 1908-ban. Több opera és dalmű szövegírójaként is ismert.
A Nyugat 1926-os pályázatán díjat nyert Stella c. novellájával. 1936-ban a Kisfaludy Társaság felvette tagjai közé. A Juda Halévy Társaság titkára, majd szintén titkára, Amíg lehetett, addig német folyóiratokban rendszeresen jelentek meg eredeti német nyelvű írásai, versei. Babits Mihály A gólyakalifa című regényét színpadra dolgozta át, de librettókat is írt Ábrahám Pál, Radnai Miklós, Siklós Albert, Szabados Béla és Zádor Jenő operáihoz és dalműveihez.
A Nyugatban is többször írtak róla, ezek egyike Jankovich Ferenc: Meseköltő a Dunán (Nyugat, 1941. 7. száma) kritikája.
„Mohácsi Jenő novelláskönyve - Vajna és Bokor
Mohácsi Jenő novellái olyanok, mintha színes kockákból építené fel őket lakóhelyül egy-egy gondolat számára: szavai pontosak, helyénvalóak, összeillők, ezt szeretem benne. A lelkiismeretes alkotást. Alámerül a multba, felhoz egy-egy arcképet, az igazit, a mult világ fénye, pora, karcolásai, levegője rajta. Moments nouvellisés... Rengeteg munka, kutatás, bogarászás, könyv és porszagolás, kéziratbetűzgetés az ára ennek, szinte szerzetesi alázat a mesterség előtt, - s kevés látható eredmény. A szellem fénye kell hozzá, - író, aki hivatása rabja s tisztelettel szolgálja, őrzi a műfajokat; akit annyira izgat Katona József, hogy megfejti Bárány Boldizsárt; annyira csodálja Madáchot, hogy újra felidézi s lenyeli érte Tóth Kálmánt; annyira tiszteli Aranyt, hogy feje körül a régi gázfény pillangó lángjait gyújtja ki a régi Kisfaludy Társaság nevezetes ülésén, hogy e koszorú alatt is megpillantsa őt, áldozva szellemének... És művében semmi regényesítés, semmi romaneszk kalandorkodás - semmi biographie romancée!... Hangja igényesen nemes, adatai pontosak, tárgyszerűek, eredeti kutatás eredményei, gyönyörködhetnek bennük a filológok is... Öt novella, mindegyik egy-egy kor, egy-egy lélek kulcsa, néha többé is: mintha ismerőseink változnának át Tóth Kálmánokká, Bárány Boldizsárokká körülöttünk, oly közelről éljük a multat... Élvezet olvasni e megmunkált stílű írásműveket.”
Amikor ez a kritika megjelent, addigra már Mohácsi Jenő nem volt teljes jogú magyar állampolgár. Kénytelen volt elviselni, túlélni a megaláztatásokat, a megbélyegzést.
Azonban ez nem sikerült neki.
1944-ben, deportálás közben hunyt el, Békásmegyerről induló vonat lezárt vagonjában meghalt.
Mohács városa azzal is megpróbálta elismerni őt, hogy a városikönyvtár felvette a nevét.