A pesti kabaré egyik legtöbbször idézett mondásainak szerzője volt Gartner Sándor, vagy Gerő Jenő, vagy inkább Szőke Szakáll, vagy S. Z. Szakall Cuddles.
2.jpg)
Honnan is indult ennek a joviális, szarkasztikus humorú pesti zsidónak az élete? Kőbányán született 1884-ben, édesapja sírkőfaragóként dolgozott Kőbányán, aki a családjával a temetővel szemközt lakott. A sokgyermekes családban a gyermek Gartner már korán kitűnt eszességével, szorgalmával, így a kereskedelmi iskola elvégzése után pénzügyi és pedagógiai tanulmányokat is folytat. Belekóstolt a polgári életmódba is, hiszen a Fővárosi Takarékpénztár hivatalnoka is volt egy ideig. Ez a pálya azonban nem tartott sokáig.
A század elején Pesten a kabarék, az orfeumok világa jelentette többek között a világvárosi jelleget. A magyar kabaré atyja, Nagy Endre által működtetett Cabaret-ban 1908-ban lépett először a világot jelentő deszkákra az akkor már az első névváltoztatáson átesett fiatalember, akit ekkor éppen Gerő Jenőnek hívtak. Elsősorban a saját maga által írt kabarétréfák előadójaként hamar nagy népszerűségre tett szert. Egyik fellépése után, amikor álszakállal lépett a színpadra, kolléganője ragasztotta rá a Szőke Szakáll nevet, innentől kezdve egészen a haláláig ezen a néven szerepelt. Pest akkori kabarészínházaiban lép fel, majd a Royal Sörkabaré, később a Kristálypalota művészeti vezetőjeként is megmutatja tehetségét. Saját jelenetei, egyfelvonásosai mellett, egész estés nagy revüket is színpadra állít. Az egyik jelenete, a Vonósnégyes volt, mely megalapozta Salamon Béla hírnevét. Ez a jelenet lett később a hazai kabaréirodalom egyik legtöbbet játszott darabja.
Szőke Szakáll szereplője a tipikus pesti kisember, aki félszeg megjelenésével, olykor a morbiditás határát is súroló poénjaival, a folyamatos „kibeszélésével” nagyon népszerűvé vált. Az írót szinte minden hősével lehetett azonosítani. Az európai történelem különböző fordulatai egészen a harmincas évekig nem nagyon érintik pályafutását. Olyannyira, hogy az itthon népszerű kabarészerzőt, előadót felfedezi magának a filmgyártás is. Igaz, nem Magyarországon, hanem elsősorban Ausztriában és Németországban. A német filmgyártás fellegvárának számító UFA cég egyik sztárszínésze lett. Történik ez annak ellenére, hogy folyékonyan, ám erős pesti akcentussal beszél németül.
A náci hatalomátvétel után újra Magyarországra jön, ám nem sokáig marad itthon. 1938-ban úgy dönt, elhagyja az országot, Angliában és Hollandiában él és dolgozik. Azonban már itt sem marad sokáig, rá egy évre Amerikába emigrál, ahol rövidesen megkezdi ottani filmes karrierjét.
Ő már emigrációjában éri meg, hogy felkerült a betiltott művészek listájára a m. kir. minisztérium 10 800/1944. M.E. számú rendelete értelmében.
Az Egyesült Államokban is karakterszínészként alkalmazzák. Ezt elsősorban tehetségének, másodsorban a nyelvtudásának köszönheti, miután angolul is kiválóan megtanul, ám ezt a nyelvet is „pestiesen” beszéli. Több filmben is szerepel, az ottani legendák arról is szólnak, hogy a színész többször is ötletekkel segítette a filmkészítőket, ezzel is növelve népszerűségét.
Filmjei közül az egyik legjelentősebb, az azóta is kultuszfilmként emlegetett Casablanca volt, amelyben főpincérként nyújtott maradandót. De számos más moziban is találkozhattak az amerikai nézők S. Z. Szakall Cuddles-szel, aki játszott többek között Judy Garlanddel, a gyermek Liza Minellivel, Errol Flynnel, Gary Cooperrel és sok más filmsztárral.
A háború után felvetődött, hogy visszatér szülőhazájába, ám Szőke Szakáll végül úgy döntött, hogy marad Amerikában, hiszen itthon nem volt hova visszajönnie. Nem magyarázhatta meg magának és másoknak, hogy rokonai bárányhimlőben haltak meg 1944-45-ben.
Végül 1955-ben otthonában éri a halál S. Z. Szakall Cuddlest, vagyis Szőke Szakállt, vagyis Gerő Jenőt, vagyis Gartner Sándort, akinek életében többször is kellett új lakhelyül más városokat, más országokat, más kontinenseket megismernie. Mindenhol megállta a helyét, mindenhol megmaradt magyarnak, pestinek, zsidónak.
A Marom Egyesület, és az általa szervezett Negyed6Negyed7 fesztivál évek óta igyekszik az ismét vigalmi negyeddé alakuló egykori „zsidónegyed” látogatóit bevonni a hely közös történelmi megismerésébe. A Marom Egyesület programja új, részvételi művészeti alkotásokat kíván létrehozni, amelyek a holokauszt társadalmi emlékezetének performatív (rítusokon alapuló, kreatív egyéni emlékezet-munkát igénylő) formáit kívánják kialakítani.
