Magyarországon a háború kezdetekor sorra hívták be az embereket. Voltak, akiket fegyveres szolgálatra, míg voltak, akiket munkaszolgálatra. Ők voltak a „lapátos hadsereg”. Zsidók, politikai üldözöttek, egyéb más okból a fegyverekhez nem engedettek kerültek ide. Embertelen körülmények között kellett dolgozniuk, miközben védtelenek voltak, de nem csak az ellenséggel szemben, hanem saját hadseregük katonáival szemben is.

A háború idején a zsidó munkaszolgálatosok helyzete folyamatosan romlott. Először rangjuktól, majd egyenruhájuktól fosztották meg őket, majd sárga, ill. fehér karszalag viselésére kötelezték a „lapátosokat”. A tábori munkaszolgálatos századok mellé rendelt tisztek, tisztesek s az őrszemélyzet tagjai között nem egy antiszemita akadt, aki kegyetlenül bánt beosztottaival. A munkaszolgálatosok helyzetüket amolyan belső hadifogságnak tekintették, és a legtöbben a túlélés és a visszatérés reményében próbálták elviselni a megaláztatásokat. Nagyon kevesen voltak, akiket életösztönük szökésre sarkallt.

A „lapátosok” tömeges fogságba esésére a Szovjetunió elleni háborúban 1943 januárjában és februárjában, a 2. hadsereg védelmi vonalának összeroppanása után került sor. Magukat önként nagyon kevesen adták meg. Aki csak tudott, nyugat felé, hazafelé törekedett.

A korszak egyik legnagyobb slágere volt a Valahol Oroszországban című dal volt, melyet Karády Katalin énekelt. Az otthoniak – legyenek azok katona vagy munkaszolgálatosok rokonai – minden alkalommal könnyezve hallgatták a rádióban a színésznő búgó hangját.

Üzenet jött messze-messze földről,

Halványzöldszín tábori levél.

Aki írta, a szívével írta,

Minden sora őszintén beszél.

Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,

Minden percben Rád gondolok százszor,

Valahol Oroszországban,

Valahol Oroszországban.

S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,

Azt a csillagot Te otthon

Épp úgy láthatod…

Mindig a Te leveledet várom,

S csak terólad álmodom az álmom,

Valahol Oroszországban,

Valahol Oroszországban.

Az otthoniakkal a kapcsolatot a tábori levelezőlapokon lehetett tartani, nagyon ritka esetekben, a nagy szerencsének köszönhetően időnként mások segítségével egyéb leveleket is lehetett küldeni. A munkaszolgálatosok a keret emberségesebb tagjaira számíthattak csak.

Ezekből a levelekből válogattunk.

Drága Életem!

ma délután érkeztünk Csapra, ma este még továbbmegyünk Ungvárra és holnap 11 felé már célnál leszünk. Lehet, hogy egyelőre nem lesz módom írni, de amint lehet írok.

Apáéknak holnap írok.

Sokszor csókollak, Jancsit szintén.

Vili

Kedves Anyám, Apám!

Leveleteket megkaptam, nagyon sajnálom, hogy a Mamit elvitték, de remélem otthon lesz velem együtt. Csak vigyázzatok magatokra, mert amikor én eljöttem, fiatal Anyát és Apát hagytam otthon és nem szeretném, ha saját gondatlanságotok vagy az idegesség miatt valami bajotok lenne. Semmi okotok izgulni, itt minden rendben van.

Ancit figyelmeztessétek, hogy többet mozogjon, nem írtok, hogy mit szól János Anci leendő babájához.

A család minden tagját szeretettel üdvözlöm.

Vigyázzatok Katóra és Jánosra!

Sok szeretettel csókol Vili

Drágám!

Sok viszontagság után baj nélkül megérkeztünk. Még 2 napig vagyunk itt.

Apát és Anyát csókolom!

Jánost, Téged szenvedéllyel.

Vili

Drága Életem!

Jól vagyok, egészséges, remélem Ti is jól vagytok. Postát rendszeresen kapok, csak az újságok nem érkeznek meg. A levél, amit most kapsz, Szántó Béla c. karp. tizedes Úr útján jut el hozzád, kinek jóindulatából írhatom a következőket: Az említett úr innen szabadságra megy és ide visszajön és mint írtam, volt szíves nékem megígérni, hogy részemre egy csomagot hoz.

Apáéktól napok óta nem kaptam postát, csak nincs valami baj, a Gyurka írt, de erre még sajnos nem tudok írni, úgy látszik, „jódolgomban”.

A család minden tagját szeretettel üdvözlöm.

Téged és Jánost számtalanszor csókol

Apátok Vili

Drága Katókám!

A házassági évfordulónk alkalmával sok szeretettel gondolok Tirátok és sok örömet, egészséget és békét, amit remélem nemsokára odahaza én is élvezhetek.

Sok szeretettel csókol Jánossal együtt.

Apjuk

Drága Életem!

Remélem megkaptad a két értesítésemet, melybe kértem, hogy a Büchlerékhez küldj csomagot és pénzt. Kérlek küld el a csomagot azonnal, lehet hogy személyesen, de lehet, hogy elhozatom, ezért kérlek úgy diszponálj, hogy a kiadójegyem ellenében kiadják.

Egyelőre még itt vagyunk, de lehet, hogy rövidesen elmegyünk, de semmi biztosat eddig nem tudunk. Jól vagyok, semmi okod az aggodalomra, az időjárás igen megenyhült, olvad, biztosan odahaza is. Anya lapját megkaptam, Tőled rendetlenül kapok postát. Ne ülj fel semmiféle rémhírnek, senki sem tud semmit, a Józsi bá, ha felkeres vagy bárki, semmit se adj néki.

A Béláról és a Gyuriról csak jót hallok, remélem jól is vannak.

Jánosnak remélem megvetted Török Sándor Felsült óriás-át, már írtam miatta, ha nem vetted volna meg, akkor vedd meg az én karácsonyi ajándékomként, cca 20P, úgyis hazaküldtem a zsoldom, Anyámnak és magadnak is vegyél valamit.

Mindenkit üdvözlök, Anyáékat csókolom.

Jánost és Téged számtalanszor!

Vili

A Memento70 összefogás célja, hogy ezeket a személyes emlékeket is megőrizze, azokat az utókornak megmutassa.

Mert tisztán emlékezünk.