Hajrá MTK! Tempó MTK!
Brüll Alfréd is a jellegzetes XIX-XX. századi magyar zsidó volt. 1876-ban született Budapesten. Milyen is volt az akkori főváros?
1869-től 1910-ig a népesség lélekszáma 280.349-ről 880.371-re emelkedett, ez azt jelenti, hogy évente 15.000 fővel gyarapodott Budapest. Pikler Gyula, a Városi Szemle 1913-as számában megírta ennek a lélekszámnak a különlegességét: Az európai városoknál jelentős területnövekedésnek (bekebelezés) volt köszönhető a népességszám növekedése, Budapest területe 1870-1910 között ugyanakkora maradt.Egyre többen lettek fővárosi lakosok, 1870-ben az itt élők 53.73%-a volt „bevándorolt”, 1910-re a ez az arány már 64.7% lett. Mint azt Pikler Gyula megfogalmazta, a nagyvárosba való özönlésnek természetesen megvannak a maga előnyei és hátrányai. „Míg egyrészt a tömeg nagyságával és a mind nagyobb munkamegosztással nem egyenletesen nő, hanem hatványozódik a teljesítő- és termelőképesség és egyúttal a fogyasztóknak nagyobb tömege kifizetődővé és lehetővé teszi oly testi és szellemi szükségleteknek is oly árban való termelését, amilyenről kisebb alakulatoknál szó sem lehet, amely termelés közvetve a vidéknek is javára válik, addig másrészt a perifériát még is gyengíti a fővárosba való vándorlás, tovább redukálja annak anyagi, szellemi életét.”
Magyarországon a XIX. század másik felében, főleg a kiegyezést követően megjelentek a bankok is, itt már egyre erősebb külföldi befektetővel a háttérben. Ennek is köszönhető, hogy az ipar megjelent az országban és komoly gyárépítés vette kezdetét. Megjelentek a közepes és a kisebb vállalatok, vállalkozások, ezek nem elhanyagolható része zsidó kézben. A kor Magyarországán – ahogy azt később is meg lehetett tapasztalni – a kezdeményezőkészség, képesség a német polgárságban és a zsidóságban volt jelen. Mindkét csoportot más és más indokok vezették. A hazai zsidók számára ez a kezdeményezőképesség volt az egyetlen út a felemelkedéshez és az előbbre jutáshoz.
Brüll Alfréd számára is a kezdeményezőkészség jelentett az utat. Azonban ő közben máshol is kezdeményezett megállás nélkül. Ez a sport volt, pontosabban a magyar sport.
Ott ült az MLSZ alakuló ülésén 1901-ben. Elnöke volt az úszószövetségnek 1904-ben, de vezette a tornászokat és a birkózókat is. Az 1921. évnek nagy jelentőségű eseménye volt az önálló Magyar Birkózó Szövetség megalakulása Brüll Alfréd közreműködésével. Ugyanebben az évben alakult újjá a Nemzetközi Birkózó Szövetség is, amelynek éveken át Brüll Alfréd volt az elnöke és Csillag Miklós a főtitkára.
Brüll Alfréd élete során 25 különféle sportszervezetet vezetett. Közben támogatta, fizette, az MTK szakosztályait, sportolóit, edzőit. Hozatott edzőt, sportolót külföldről.
Brüll Alfréd különc zsidó nagyiparos volt. Nem szeretett társaságba járni, szinte csak a pályákon, a termekben, az edzőtermekben érezte otthon magát a sportolók között.
Budapest Székesfőváros Tanácsa 1911-ben Brüll Alfréd kérésére sportpálya építésére adott telket a klubnak, a város szélén, a Temető dűlőben. A 25 000 nétő befogadására alkalmas stadion 150 000 pengőbe került, ezt is Brüll Alfréd állta. Ráadásul a pénzért kapott részvényeit a klubnak adományozta.
Zsidó nagyiparos, magyar nagypolgár volt. Ellenállt minden törekvésnek, amely valamiféle zárt klubbá alakította volna az egyesületet. A tehetségben hitt, a fair play-ben, nem a faji vagy anyagi különbözőségben. Kimondva is egy polgári értékeket valló, minden irányból nyitott egyesületet épített.
Mi is volt ez az értékrend?
Elsősorban az a gondolat vezette, hogy minden ember egyenlő jogokkal születik és igenis a mecénásnak is vannak kötelességei hazája, városa, klubja, azaz közössége felé. Nem szavak, hanem tettek!
Az elsők között volt, aki fizette szegény sportolók taníttatását, az első klub volt az MTK, amely általa segítette a rászoruló versenyzőket lakbér-kiegészítéssel, de munkát adott a sikeres versenyzőknek. Nagyvonalúan kölcsönzött megszorult versenyzőinek, állítólag mondása volt, hogy ne pénzzel, hanem eredménnyel gyere vissza.
Pontosan tisztában volt azzal, hogy az adakozás, az adományozás a legnemesebb emberi tulajdonságok egyike. Mindenkinek hozzá kell járulnia az eredményekhez, kinek munkával, kinek tehetséggel, kinek szervezőképességgel, kinek lelkesedéssel, kinek pénzzel. Brüll Alfréd mindennel rendelkezett, így ő mindenét odaadta.
A befektetéseinek meg is lett a gyümölcse, hiszen Magyarország sporthatalommá vált, érmek sokaságával tértek vissza a sportolók az olimpiákról, a magyar foci pedig első komolyabb világbajnoki helyezését is elérte, 1938-ban ezüstérmet szerzett.
Rengeteg nagy magyar siker megszületésében működött közre klubvezetőként, sportvezetőként, itthon és a nemzetközi színtéren is jegyzett sportdiplomataként. Ám mindezek mind kevésnek bizonyultak, hiszen Brüll 1941-ben, a zsidótörvények értelmében már nem viselhetett semmiféle pozíciót. Sőt, az MTK-nak is nyilatkoznia kellett, hogy sportolói, vezetői, tagsága körében nincs zsidó származású. Az elnök, a mecénás, akinek a sport és az MTK volt az élete értelme, felajánlotta lemondását.
Ekkor azonban egy nem várt fordulat következett be. Az MTK – és annak Hungária nevű professzionális labdarúgócsapata – nem fogadta el az elnökük lemondását. Úgy döntöttek, nélküle nem folytatják. A klubot feloszlatták.
Amikor szeretett klubját feloszlatták, maradék – erősen megfogyatkozott vagyonával Svájcba menekült. Egy téves hír hallatán 1944-ben visszajött Magyarországra, Pestre. Brüll Alfréd élete ugyanolyanná vált, mint bármelyik magyar zsidóé.
Üldöztetés.
Végül a nyilasok elhurcolták.
Valószínűleg Auschwitzban pusztult el.
A magyar sport legnagyobb sportvezetőjére is emlékezni kíván a Memento70 összefogás.
