A hungarista Belügyminisztérium tisztviselői a Zsidó Tanács tiltakozását semmibe vették. November végén a csillagos házak még megmaradt lakóinak a beköltözése megindult a Dohány utca – Nagyatádi Szabó István utca (ma Kertész) – Király utca és Károly körút határolta 0,3 négyzetkilométernyi területre. Csak annyit vihettek magukkal, amennyit a kezükben képesek voltak. A Zsidó Tanács tagjainak többsége mindent elkövetett, hogy a még nemzetiszocialista uralom alatt lévő Európa utolsó és egyetlen nagyobb zsidó tömeget magában foglaló gettójának élelmezéséről, lakóinak biztonságáról valamiképp gondoskodjon. A gettót körzetekre osztotta, szervezeteket állított fel.
Szálasi parancsára december 10-én a központi gettó négy kapuját lezárták. A zsidóknak csak befelé volt út. 243 épületbe 70.000-nél több embert költöztettek ismét össze. A lakóépületek, lakások száma a főváros ostroma miatt állandóan csökkent.
Az állami hatóságok által kiutalt nyomorúságos fejadagon felül segítségre csak egyes diplomáciai képviseletektől és a Nemzetközi Vöröskereszttől, valamint ez utóbbi nemzeti szervezeteinek budapesti képviselőitől számíthattak. Rajk Endre, készletügyi kormánybiztos 915 kalóriaértékű napi fejadagot engedélyezett. A Zsidó Tanács hiába hivatkozott a közismert tényre: egy 70 kg súlyú felnőttnek, ha nem dolgozik, naponta legkevesebb 2.200-2.500 kalóriára van szüksége az életben maradáshoz, a zsidóknak kiutalt fejadag emeléséről nem lehetett szó.
Az éhezés csak egyike volt a központi gettóba parancsoltakra zúdult szenvedésnek. Kitörni nem volt hová, és a túlzsúfoltság a rossz higiéniás feltételekkel együtt súlyos egészségügyi helyzethez vezetett. December végén meghatározó és megoldhatatlan gond volt pl. szappanhoz, fertőtlenítőszerekhez jutni. Állandósult a gyógyszerhiány, feltételek hiányában rosszabbodott az egészségügyi és kórházi ellátás. Mindezeket tetézte, hogy nem tudták hol eltemetni a halottakat.
A zsidó szükségkórházakba a betegek többsége kritikus állapotban került. Összeomlott idegzettel százak kíséreltek meg öngyilkosságot, másokat golyó okozta sebesülésekkel hoztak be a nyilasok fegyveres támadásai után. Néhányukat azután, hogy belelőtték őket a Dunába vagy szovjet tüzérségi támadások nyomán. Nem kevesen az öregséggel, hiányos táplálkozással vagy fertőzésekkel összefüggő krónikus betegség miatt szorultak kórházi ápolásra. A dr. Frank György, dr. Róth József és dr. Tauber László sebészcsoport szinte csodákat művelt. Az áramszolgáltatás hiánya miatt sok sürgős operációt házi készítésű gyertyák vagy zseblámpák fényében végzett el.
1945. január 3. után a holttestek többségét a Kazinczy utcai rituális fürdőépületbe gyűjtötték. Miután a kádak, a csarnokok megteltek, a hullákat az épületek udvarain tárolták (a kórházak és a Zsidó Tanács székházánál). Később rakásba halmozták több kiürített üzlethelyiségben, a Klauzál téren és a Dohány utcai zsinagóga udvarán.
Mikor a gettó felszabadult, területén háromezernyi temetetlen holttest volt. Szállítóeszközök híján 2.218 halottat több tömegsírba temettek a Dohány utcai zsinagógával szomszédos Hősök Temploma körüli kertben.
A sírkertben 400 sírtábla szorul restaurálásra, a rendezéssel a temető szimbolikus emlékhelyi és kegyeleti jellege erősödik.
Kérünk, hogy támogassad a felújítást, ahogy a Memento70 programot is!
Bízunk abban, hogy a fiatal generáció tagjai is sokat tanulhatnak majd ezen az autentikus helyszínen.
