Augusztus derekán a német biztonsági szervek összehangolt, zsaroló fenyegetőzései mind nyíltabbá váltak. A csillagos házakba szorított zsidók körében a legnagyobb izgalom, félelem és kétségbeesés lett úrrá. Képviselőik Lutzhoz és Wallenberghez fordultak, hogy segítsenek a semleges államok budapesti követségeit a deportálással szembeni közös megmozdulásra bírni. A pánik jelei is megjelentek, az ügyben sürgős tiltakozást Angelo Rotta pápai nuncius készítette elő.
Augusztus 21-én a magyar kormányhoz Rotta pápai nuncius, Carl Ivan Danielsson svéd követ, Carlos Branquinho portugál, Ángel Sanz Briz spanyol és Antoine I. Kilchmann svájci ügyvivő jegyzéket intézett. Erélyes tiltakozásukban leszögezték, abszolút megengedhetetlennek tartják, hogy “faji eredetük egyszerű ténye miatt üldözzenek és halálba küldjenek embereket”. A keresztény civilizáció nevében kérték, ne legyen több deportálás. A magyar kormánynak véget kell vetnie ennek az eljárásnak, melynek “sohasem lett volna szabad elkezdődnie”. A 25-ére kitűzött budapesti deportálás - feltehetőleg Heinrich Himmlernek, az SS vezérének állás-foglalása után - elmaradt.
A magyar fél jegyzékben javasolta, hogy a magyar zsidók ügyeinek intézését a németek adják át, ennek fejében a csillagos házakból a zsidóságot munkába állítják. A munkára képteleneket a Magyar Vöröskereszt közreműködésével vidéki táborokba helyezik. Lakatos Géza kormányával augusztus 28-án olyan megállapodás született, hogy a zsidó lakosságot a háború érdekeire való tekintettel Budapestről eltávolítják, vidéken koncentrálják és munkára fogják.
Az új magyar-német egyezség miatt a fővárosban előkészületek indultak a munkaszolgálatra alkalmatlanok, az idős és gyermek zsidók vidéki táborokba koncentrálására. Ezt összefogással: elnyújtott orvosi vizsgálatokkal, megújított “sorozással” sikerült elszabotálni.
De mit is jelentett az előkészületek sora?
Magyar kormánynyilatkozat tervezete, 1944. augusztus 23
(…) A magyar királyi kormány – a Kormányzó Úr Őfőméltósága hozzájárulásának elnyerése után – késznek nyilatkozik arra, hogy:
(a) valamennyi munkaszolgálatra behívott zsidót, akinek családja már Németországban van (kb. 55–60 000 fő),
(b) azokat a büntetett előéletű vagy közveszélyes zsidókat (amely tényt a magyar kormányhatóságok állapítják meg), akiknek jelenléte a közrendet, a közélelmezést, az ország belső biztonságát veszélyezteti, a német hadigazdálkodás céljaira – 1944. augusztus 28-ától kezdődően – a német birodalmi kormány rendelkezésére bocsátja. (…)
II. A Magyarországon visszamaradt zsidókat Budapesten kívül védőőrizetbe helyezik, táborokba gyűjtik és a magyar hadigazdálkodás szolgálatába állítják.
Ez a tervezet azt is jelentette, hogy a vidékiek után az ország fővárosában is veszélyhelyzet áll elő, azaz folytatódik, hogy elveszik többszázezer magyar ember életét, meghal majd a sarki fűszeres, meghal a kisboltos, meghalnak a kétkezi munkások.
Fenyő Miksa naplójában így erről;
A hír határozottabb alakot ölt: kiadják a megmaradt magyar zsidóságot a németeknek. Már gyűjtik a vagonokat és a csendőröket. Talán még holnap megszállják a csillagos házakat, és vonszolják az emberek tízezreit, kiknek semmi egyéb bűnük nincs, mint hogy egy tébolyult világ a legyilkolásuktól várja a világuralom megszerzését. S most, hogy már látja, hogy ebben csalódott, bosszút áll csalódásáért. S az áldozatra szántak között gyermekeim, barátaim és sok-sok derék, jóravaló ember, jóravaló magyar.
A magam sorsa az elmúlt öt hónapban kétségbe ejtett; soha magamért úgy kétségbeesve nem voltam, mint ezekért a legyilkolásra ítélt tízezrekért, ismerősökért és ismeretlenekért. Talán még jön valami váratlan segítség….
A lapok a következő rendeletről hoznak hírt: „A Budapesti Közlöny keddi száma közli a m. kir. minisztériumnak 2040. számú rendeletét, mely szerint a zsidókra vonatkozó rendelkezések hatálya általában nem terjed ki azokra a személyekre, akiket – esetleg házastársukra és gyermekeikre kiterjedő hatállyal – a Kormányzó, a minisztérium előterjesztésére, az említett rendelkezések hatálya alól a tudomány, a művészet vagy a közgazdasági élet terén, vagy egyébként az ország javára szerzett kimagasló érdemeik folytán, vagy egyéb, külön méltánylást érdemlő okból mentesít. A mentesítés az 1941; XV. tc-ben foglalt fajvédelmi rendelkezések hatályát egyáltalán nem, a zsidókra vonatkozó vagyonjogi rendelkezések hatályát csak annyiban érinti, amennyiben a mentesítés erre külön rendelkezést tartalmaz. A mentesítés egyéb megszorításokat is tartalmazhat.”
Nem örülök e rendelkezésnek. Nem örülök annak a hírnek sem, hogy valami rendeletet készülnek kihozni a kikeresztelkedettekre. Mert ez azt jelenti, hogy a többi vogelfrei. Hitler zsákmánya.
A Fenyő Miksa által is említett mentesítési rendeletnek köszönhette többek között életét, a magyar és a nemzetközi zeneművészet egyik legjelentősebb alkotója, a kiváló zenepedagógus Weiner Leó is.
Azonban sok ember számára ez a mentesítés nem jutott osztályrészül.
Ahogy az is igaz, hogy a Horthy által megfogalmazott terveket rövidesen átírta a történelem. A megmaradt magyar zsidóság megint nyert egy kis időt, most éppen a román kiugrásnak köszönhetően.
Akkor, amikor minden egyes nap is számított.
