Konrád György fogalmazta ezt a mondatot videóüzenetében, melyet a 12. alkalommal megrendezett Élet Menete résztvevőinek küldött, az emlékmű kapcsán. Akik eljöttek, azok nem szeretnének hazugságban élni.
Most a Memento70 program is megjelent a meneten, szórólapjainkat szétkapkodták, sok emberrel sikerült beszélgetnünk. Igen, sokkal, mert rengetegen voltak, voltunk ott az Élet Menetén. Nem is lehetett tudni, hogy mennyien, legyen annyi elegendő, hogy több tízezren vonultak, és mondták ki: Soha többet!
Jó volt látni, hogy összegyűltek a Memento70 pultjánál, beszéltek, beszélgettek, mindenki elmondta, hogy milyen jó is az, hogy létrejövőben van egy civil összefogás, ahol tényleg van értelme annak, hogy egyetértenek és együtt értenek emberek.
Ismerősök, barátok, ismeretlenek haladtak végig a Kossuth Lajos utcán, majd a Rákóczi úton. Az út mentén állók pedig szinte mind integettek, köszöntötték a menetben vonulókat. Volt egy néni, aki a Ferenciek terén egy ablakból integetett az embereknek egy házilag készített izraeli zászlóval.
A menetben sétálva egyre több ismerőssel sikerült összekacsintani, de jó, hogy Te is itt vagy pillantással. Az egész vonulásnak volt egy igen méltóságteljes hangulata, hiszen itt, nem skandáltak az emberek semmit, nem fütyültek ki senkit, egyszerűen csendben mentek előre. Ereje van, amikor emberek ezrei, tízezrei csendben végigmennek a város közepén, talán van tanulsága.
Különösen jó volt látni a méltóságteljességet az Élet Menetét megelőzően is a Szabadság téren, ahol a vonulás előtt is összegyűltek az emberek elmondani, hogy nem kérnek egy hazug emlékműből.
Forrás: MTI/Illyés Tibor
A Keleti pályaudvarnál ért véget a menet. Ott lehetett igazán látni, hogy milyen sokan jöttek el, pestiek, vidékiek, magyarok és külföldiek egyaránt. Meglepő volt az is, hogy itt, a beszédek hallgatásakor sem volt más, mint tiszteletteljes taps. Simon Peresz videóüzenetének legfontosabb mondatai voltak: „Nem engedhetünk meg semmiféle olyan megnyilvánulást, amelynek bármi köze van a nácizmus és az antiszemitizmus eszméjéhez!” „A holokauszt fájdalma felejthetetlen, és nem is szabad elfelejtenünk, ezért leckeként kell felhasználnunk a fitalabb generációk számára, hogy óvakodjanak beengedni az antiszemitizmust, a gyűlöletet, a rasszizmust az életükbe.”
Ez azért fontos, mert a Memento70 is azért jött létre, hogy az emlékezetpolitika kultúrájában igyekezzen rendet tenni, mindezt az emberek közös akaratára és áldozatvállalására alapozva. Ezt egészítette ki Douglas Davidson az Egyesült Államokból, aki szerint: bizonyosan fájdalmas a magyaroknak bevallani, hogy a nácik nem egyedül hajtották végre ezeket a deportálásokat…”
Az összes felszólaló hangsúlyozta, hogy a szörnyűségeket elhallgatni, relativizálni nagyon veszélyes, mert ha nem vagyunk tisztában a múltunkkal, a jövőnk sem lesz tiszta. Csak közösen lehet a múltat tisztázni, még akkor is, ha erre egyelőre nem mutatkozik lehetőség.
Nem kellett „emlékművezni”, ahogy Gordon Gábor is elmondta, senki sem érthet egyet a Szabadság térre tervezett emlékművel, de erre is van megoldás.
Mire van szükség?
Szándékra, a párbeszéd elkezdésére, annak végig vitelére! A Memento70 program is a párbeszéd igényére épülve jött létre.
Ma jó volt ott lenni az Élet Menetén, jó volt látni ismerősöket, ismeretleneket, jó volt embereket, EMBEREKET látni!