1885. június 16-án, a főváros szomszédságában lévő településen megalakult az Újpesti Torna Egylet, amelyik a lila-fehér színeket választotta a klub sportolói számára.

Eleinte a tornasport volt az egyetlen szakág, később kiegészült az egyre népszerűbb atlétikával, majd 1900-ban összeolvadt az Újpesti Atlétikai Clubbal és az Újpesti Football Clubbal.

Ekkor már ötödik éve volt az egyesület titkára Aschner Lipót. Aschner Ármin kocsmáros és Wertheimer Emma gyermeke, aki 1872-ben született Assakürtön, majd Budapestre kerülve 1896-ban belépett az Egger Béla és Tsa. Huszár utcai cégéhez, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. elődjéhez. A szorgalmas, több nyelvet beszélő fiatalember kistisztviselőként kezdte, 1904-ben aligazgató, néhány év múlva lámpaértékesítési igazgató, 1918-ban kereskedelmi igazgató, majd 1921-ben a cég első vezérigazgatója lett.

1907-től kezdve a város tanácsában képviselő lett, természetesen a gyárban és a klubban végzett munkája mellett.

1895-től kezdve vett részt az újpesti klub munkájában, 1921-34 között az Újpesti Torna Egylet elnöke lett. Figyelemmel kísérte az UTE mind a tizenhat szakosztályának munkáját. A klub legfőbb mecénása volt, az UTE neki köszönhette stadionját és csónakházát.

Rögtön az első évben felkérte a korszak leghíresebb építészét Hajós Alfrédot, híres építészt, az első magyar olimpiai aranyérem birtokosát, hogy tervezzen egy stadiont a gyár területére. Az építkezéshez az újpesti Mauthner és Wolfner gyár is jelentős anyagi segítséget nyújtott.

1922-ben épült fel az újpesti stadion, ami a kor egyik legmodernebb sportlétesítménye volt. A fociklub hosszú éveken át Aschner Lipótnak köszönhette létét, számos nagyszerű játékost adva Magyarországnak.

Az 1912-es bajnoki évtől számítva az Újpest folyamatosan az élvonalban szerepel. A klub első bajnoki címére 1930-ig kellett várni. Ez az év azonban egy hosszú sikerszéria kezdetét is jelentette. A ’30-as években öt bajnoki cím fémjelezte az Újpest szereplését. Nemzetközi színtéren két KK-győzelem mellett az 1930-ban a Nemzetek Tornáján történt újpesti diadal jelenti talán a mai napig is a legnagyobb sikert. Bár a klub legtöbb szurkolóját a ’70-es években elért sikersorozatnak köszönhette, már a ’30-as években egész Európa ismerte az UTE nevét.

„Természetesen” Aschner Lipót sem kerülhette el sorsát. Az Apostol utca 13-ban lakott, villáját Alpár Ignác tervezte. Hírhedt épület lett. 1944. március 19-én, a Gestapo innen hurcolta el a híres nagyiparost egyenesen Mauthausenbe. A házába pedig a magyar zsidóság deportálását irányító Adolf Eichmann költözött, ezt az épületet hívták Eichmann-villának. Elhurcolása után, komoly alkufolyamat és töménytelen mennyiségű pénz kifizetése után mentették ki a Tungsram Rt. tulajdonosai.

A felszabadulás után eleinte Genfben élt, majd hazajött és 1947-től, 1952-ben bekövetkezett haláláig maradt a Tungsram ügyvezető igazgatója.

Ashner Lipót nem csak szeretett klubját és szeretett városát támogatta. Bőkezűséggel adakozott a zsidó közintézményeknek, iskoláknak, és egyéb kulturális programokat is támogatott. Ő volt a mintapéldája annak a polgárnak, aki tudta, hogy értékes programokra, értékes ötletekre érdemes adakozni, mert az viszi előbbre a világot. Lakótelepet építtetett a dolgozóknak, klubházat, kultúrházat, sportpályákat, teniszkomplexumot, hétvégi üdülőt és a máig ismert Tungsram uszodát a munkásoknak. Kitüntetés volt nála dolgozni. Emellett vallási közösségének is egyik legbőkezűbb tagja volt. Feljegyezték, hogy minden évben az akkori éves átlagfizetés kétszerese volt az egyházi adománya, emellett zsinagógák építését vagy felújítását is szívesen támogatta, mint ahogy nagyrészt az ő pénzéből tartották fent a budai árvaházat is.

Adományait mindig egy kísérőszöveggel együtt küldte el: „Arra kérném Önöket, hogy a fenti adományokat diszkréten kezelni és azoknak a templomban a nyilvánosság előtt való megemlítésétől eltekinteni szíveskedjenek.”

Manapság, amikor a futballpályákon mindennapos eseménnyé váltak a rasszista, antiszemita rigmusok kiabálásai, amikor az erőszak váltotta fel a futball szeretetét, az üvöltözők tudják-e, ha nincsen a zsidó Aschner, akkor nincsen UTE, nincsen Egység, Épség, legfőként Egyetértés!

A Memento70 összefogás azért jött létre, hogy tisztán emlékezzünk azokra, akik egykor az országukért, a városukért, a klubjukért éltek.