Kner Imre tipográfus, nyomdász és könyvkiadó, a magyar könyvkiadás és nyomdászat meghatározó egyénisége 70 éve, 1944. május 12. körül halt meg.

Ki is volt Kner Imre?

Kner Izidor és Netter Kornélia első gyermekeként 1890. február 3-án született Gyomán. A gimnázium első két osztályát a mezőtúri református gimnáziumban végezte, de érettségizni már Aradon érettségizett. 1902-ben inasnak állt apja gyomai nyomdájába. 1904-ben Lipcsébe ment, hogy a Mäser-féle könyvművészeti és tipográfiai szakiskolában mélyítse el tudását. 1907-ben a családi nyomda műszaki vezetője lett.

Amikor Németországból visszatért, új üzemcsarnokot építtetett, korszerű nyomdagépeket vásárolt. Művészi hitvallása az volt, hogy a jó tipográfus kizárólag betűkből is képes szép könyvet készíteni, melynek jellemzői az egyszerű kiállítás, a jó papír és a tiszta fekete nyomás. Ebben a korszakban jelent meg a nyomda harmincadik évfordulójára írott műve, a Könyv a könyvről (1912), Erdős Renée János tanítvány című színjátéka (1911), illetve Balázs Béla A vándor énekel (1918) című verseskötetének második kiadása.

1914 kora nyarán nyugat-európai körutazást tett, de a Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége elleni szarajevói merénylet hírére megszakította utazását és hazatért. Bevonult katonának, egy évig Békéscsabán szolgált. 1916-tól átvette a gyomai könyvkiadó vállalat irányítását is.

A húszas évek elejétől - barátaival, Kozma Lajos építésszel, grafikussal és Király György irodalomtörténésszel szoros együttműködésben - a népi barokk és a klasszicista tipográfia ötvözésével új magyar könyvművészetet teremtett. Míves kiadványai nemcsak rendkívüli formaérzékéről tanúskodtak, hanem a kor divatáramlataival is összhangban voltak, olyannyira, hogy az 1923-ban rendezett göteborgi nyomdászkongresszuson a világ legjobb tipográfusai közé sorolták. Az ebben a korszakban készült könyveket fametszetek, barokk könyvdíszek - rendszerint Kozma Lajos alkotásai - ékesítik.

Számos szakmai társaságban tevékenykedett, a Magyar Könyv- és Reklámművészek Egyesületének alelnöki tisztségét töltötte be, és tagja volt a lipcsei első nemzetközi könyvkiállítás (IBA) magyar kiállítási bizottságának is. Az 1937. évi párizsi világkiállításon nagydíjat kapott. A magyar irodalom számos kiválóságával ápolt közeli kapcsolatot, többek között Szabó Lőrinchez fűzték baráti szálak.

Az 1938. évi zsidótörvény megszületése után minden tisztségéről lemondott. 1944-ben, a német megszállás első napjaiban internálták. A budapesti Gyűjtőfogházba került, ahonnan Sárvárra szállították, és átadták a németeknek. Egy gyalogmenetben lemaradt, a kísérő őrszemélyzet tagjai végeztek vele.

Talán egyetlen könyvét sem forgatták a kezükben…

A gyomai izraelita hitközség 1846-ban alakult meg, és 1850-től az endrődi közösséggel egyazon anyakönyvi kerületet alkotott. Az első zsidó családok az 1820-as években telepedtek le, és 1848-ban már 109-en voltak. A családfők többsége házalással, kocsmatartással és kereskedéssel foglalkozott, de szabó, csizmadia és üveges is volt közöttük. A kedvező közlekedésföldrajzi adottságú Gyoma (1859-ben itt adták át a Szolnok–Arad vasútvonal egyik állomását) kiváló lehetőségeket kínált a gazdasági fellendülésbe bekapcsolódó vállalkozók számára. A helybeli zsidó közösség 1869-ben templomot avatott, 1872-ben szentegyletet alapított, 1877-ben pedig elemi iskolát nyitott (ez utóbbi az 1920as évekig működött). Az Izraelita Nőegylet 1884-ben kezdte meg tevékenységét.

A hitközség 1910-ben 290 főt számlált. Gyomán alapította 1882-ben Kner Izidor később országszerte ismertté vált nyomdáját, amely a 19. század elejétől mintegy kétezer települést látott el közigazgatási nyomtatványokkal. Emellett igényes szépirodalmi kiadványokkal (Kner Klasszikusok, Monumenta Literárum) is folyamatosan jelen volt a könyvpiacon. A család több tagja – így a Kner Izidor örökét átvevő Kner Imre és felesége is – a holokauszt áldozata lett. A nyomdát 1944-ben az 50 500/1944. K. K. M. számú rendelet alapján bezárták.

1944 májusában a gettót báró Wodianer Móric kezdeményezésére az 1885-ben épített községi árvaházban rendezték be. A fennmaradt szabályzat szerint „a gettóban általános névjegyzék készítendő három példányban, amelyben az ott levő személyek családonként, életkor, foglalkozás, előbbi lakhely megjelölésével feltüntetendők, s a jegyzék egy példánya állandóan a gettó vezetőjének kezénél tartandó, a névjegyzék másik két példánya közül egy példány az elsőfokú rendőrhatósághoz (főszolgabíró), egy példány pedig a község elöljáróságához terjesztendő be”. A május 17-én készült jegyzék szerint 105 személy tartózkodott a gettóban. Az áprilisi, ún. Jaross listán 112 nevet tüntettek fel. A különbözetet az internált és a munkaszolgálatra behívott személyek tették ki. A gettó lakóit – az endrődiekkel együtt – június közepén a szolnoki koncentrációs táborba hurcolták. Onnan vezetett útjuk a végzetbe.

Többek között az ő emlékük ápolását is célul tűzte ki a Békéscsabai Zsidó Hitközség, amikor meghirdették ifjúsági alkotópályázatukat.

Amennyiben úgy gondolod, hogy ez a program fontos Neked, akkor támogassad a Békéscsabai Zsidó Hitközség programját és a Memento70 összefogást.