Kisvárda

A hármashatárnál fekvő mezőváros, a holokauszt előtt a környék zsidóságának egyik központja volt. A kisvárdai gettó a Deák Ferenc, Petőfi, Horthy Miklós, Bessenyey és Mátyás király utcák között terült el. 7000 zsidó élt benne, felerészt magából a városból. A többieket a szomszédos községekből - Ajak, Anarcs, Dombrád, Gyulaháza, Jéke, Mándok, Nyírkárász, Nyírtas, Pátroha, Szabolcsbaka és Tornyospálca - hozták be. A gettóba tömörítés néhány faluban már április 8-án megkezdődött. A kisvárdai zsidók átköltöztetése április 15-én kezdődött. A gettó lakóit két menetben deportálták: május 29-én, illetve május 31 -én.

Kisvárdán sosem volt színház, de az idén már 26. alkalommal rendezik meg a most Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának nevezett rendezvényt, a határon túli magyar színházak seregszemléjét.

A „...vagy nem lenni” – zsidó színész sorsok a hálátlan hazában, a magyar holokauszt színházi áldozatait bemutató vándorkiállítás, most a fesztivál résztvevőit és látogatóit szembesíti a múlttal a Művészetek Házában.

A kiállítást Néző István helytörténész nyitja meg, 2014. június 21-én 18.30-kor.

A magyar színháztörténet szégyenletes korszaka az első zsidótörvénnyel kezdődött. Az 1939-es évad végétől a zsidó színi direktorokat, színészeket, rendezőket, írókat száműzték a magyar színházi életből. A kirekesztett művészek nem adták fel, s mindenáron megpróbálták túlélni a vészkorszak félelmetes éveit. Nem sok esélyük maradt az életben maradásra. A német megszállása után megszaporodtak a munkaszolgálatra való behívások, megkezdődtek a kilakoltatások, a gettóba költöztetés, mindennapossá váltak a megaláztatások, a deportálások. Budapest ostromának végnapjaiban ártatlan embereket gyilkoltak nyilas keretlegények.

A kiállítás az emberiség történetének legnagyobb tragédiájában elveszített magyar színészek, színházi szakemberek alakját idézi fel.

Nem tért vissza a munkaszolgálatból a Vígszínház komikusa, Gárdonyi Lajos; a Vígszínház epizodistája, Bondy István; a színész-író, Nagy György és a felejthetetlen nevettető, Radó Sándor. Deportálták Sziklai Jenőt, aki a szegedi színtársulatot, majd a Fővárosi Operettszínházat vezette. Örökre nyoma veszett Lakner Artúrnak, akit gyerekszínháza tett halhatatlanná. Elpusztult Steinhardt Géza, a kabarészínpad meghatározó alakja. Komlóssy Emma éhen halt az ostrom alatt. A fővárosban tomboló nyilasterror végzett a Vígszínház vezérigazgatójával, Roboz Imrével, Feld Irén színésznővel, a színháztörténetíró-ügyelővel, Erődi Jenővel. A Thália Társaság legendás alakja, Forgács Rózsi a német megszállás után önkezével vetett véget életének.

Bővebben a Magyar Színházi Társaság programjáról itt olvashatsz.

Támogasd a tiszta emlékezést, a holokauszt színházi áldozatainak méltó megemlékezéséért is.