Heltai Jenőre is kiterjedtek a zsidótörvények. Bár fia kérvényezte az ünnepelt szerző sikereire hivatkozva a mentességét, ő azonban nem akarta, hogy rá kivételes szabály vonatkozzon, így bújkált ő is.

Ezzel a levéllel utasította el, hogy mentességet kapjon:

Méltóságos Államtitkár Úr,
Nagyon tisztelt Barátom.
Fiam, N. Heltai János néhány nappal ezelőtt közölte velem, hogy a Kultusz Minisztériumhoz kérvényt adott be, amelyben úgynevezett érdemeimre való hivatkozással a zsidórendeletek alól való fölmentésemet kérelmezte. Közölte velem azt is, milyen rendkívüli jóindulattal - ha szabad azt mondanom, barátsággal - fogadta ezt a kérelmét. Erről időközben Palló Imre kedves jóbarátom is értesített. Engedd meg, hogy ezt a kitüntető jóindulatot megköszönjem és abban bizakodva, hogy levelem bizalmas hangján nem ütközöl meg, úgy írjak Neked, ahogy megértő jóbaráthoz szabad. Erre talán hetvenhárom esztendőm is feljogosít.
Fiamnak erről a lépéséről, amelyet hozzám való szeretete és miattam és családom miatt való aggódása sugallt neki, nem tudtam. Nem avatott be tervébe, mert nagyon jól tudta, hogy - noha barátaim is biztattak rá, én magam a magam számára sohasem kérnék semmit. Ezért vállalkozott rá titkon, megkérdezésem nélkül. Amikor hitelesen megtudta, hogy a kérvényt nekem magamnak kell beadnom, kénytelen volt a helyzetet előttem őszintén föltárni. Megkért arra, tegyem meg ezt, én azonban kérését nem teljesítettem.
Nem teljesíthettem. Ha egy kicsit ismernél, tudnád, hogy ez számomra elképzelhetetlen. Soha életemben nem kértem magamnak előnyt vagy kedvezést, mindig álltam azt, amit a sors rámmért. Sok jót kaptam attól az országtól, ahol születtem és amelynek nyelvén írok, el kell fogadnom a rosszat is. Egész múltamat meghazudtolnám, ha most, egy hosszú élet alkonyán, a helyzetemen való kívánatos könnyítés kedvéért, egy sok százezer embertársamat egyformán sújtó ítélet elkerülése végett a kérelmezéshez folyamodnék. Akkor sem teszem meg, ha azok, akik szeretnek és féltenek, talán szenvednek is emiatt. Érdemekre hivatkozni, kivételezést, jobb sorsot kérni nem tudok.
A kérvényt ennélfogva nem adom be. Azonban, érzem, hogy Neked és csak Neked, aki olyan jóakarattal érdeklődtél helyzetem iránt, meg kell magyaráznom, miért nem adom be. Azok után, hogy fiamat olyan szívesen fogadtad és ügyemmel olyan kitüntetőn foglalkoztál, mentegetőznöm illik amiatt, hogy nem élek a helyzetemet esetleg megjavító, biztató lehetőséggel. Hiszem, megérted elhatározásomat, egy öreg írónak megrögzött meggyőződéseihez való ragaszkodását és nem nézed alaptalan elbizakodottságnak.
Kérlek, fogadd el ezt a levelet annak, aminek íródott: bizalmas magánlevélnek, magyarázatnak egy meg nem írt kérvény margóján.
Még egyszer köszönöm mindazt, amit értem tettél és kérlek, őrizd meg jóindulatú barátságod számomra a jövőben is. Igaz tisztelettel és őszinte baráti érzéssel hálás híved
            Heltai Jenő

Szerencsére a háborút túlélte, de művei nem jelenhettek meg darabjait nem jászhatták.
80 éves korában, újra bemutatták A némalevente című darabját, melyből a híres mondás is származik,
 „Az élet szép... tenéked magyarázzam?” .

Az író utosó éveiben újra élvezhette a közönség szeretetét.

Csatlakozzatok mozgalmunkhoz! Akár kis összeggel is megmutathatod, hogy velünk vagy!
 www.memento70.hu
 11707024-20386324

Bármilyen furcsán is hangzik, már közel 900 évvel ezelőtt is voltak zsidó orvosok Magyarországon, leginkább a királyi udvarban és a főúri központokban. Azonban a kor zsidóellenes hangulata, rendelkezései számukra is megtiltotta az életet, a szakma gyakorlását. Ilyen volt az első olyan jegyzett orvos, Moyses de Hungaria, aki Nagy Lajos rendeletei miatt volt kénytelen elhagyni szülőhazáját.

Az 1500-as években megint feltűnt egy-két orvos. II. Ulászló orvosa volt Zakariás, illetve Apafi Mihály erdélyi fejedelem mellett dolgozott egy Juda nevű doktor.

II. József uralkodása alatt nyílt először lehetőség arra, hogy az orvoskaron nem keresztény hallgatók is tanulhattak. Az első végzett és felavatott orvos Österreicher Manes József volt. Innentől kezdve folyamatosan erősödött a zsidók szerepe a gyógyításban.

1867-1913 között az orvostanhallgatók között a zsidók aránya elérte az 50%-ot. A végzettek túlnyomó többsége gyakorolta is hivatását, amit a népszámlálási adatok is igazolnak. Leginkább a magánpraxisokat végzők között voltak zsidók. A magánorvosok között ez az arány 62% volt. Az állami, és egyéb fenntartású kórházak szakorvosai között részvételük mértéke kisebb volt, de így is megközelítette az 40%-ot.

A magyar zsidóság aranykorának nevezett időszakban, a XIX. század harmadik harmadában az egyre erősödő zsidó közösség számára természetes volt, hogy megépíti, kibővíti saját egészségügyi intézményeit.

A Szeretetkórház ma Közép-Európa egyetlen zsidó kórháza. A holokauszt előtt Budapesten négy zsidó kórház volt, a legnagyobb, a Szabolcs utcai 1896-ban épült, melyet 1948-ban államosítottak. A Maros utcai és a Városmajor utcai kórházakat 1952-ben államosítottak. Az egyikben jelenleg rendelőintézet működik, a másik kórházat bombatalálat érte és rekonstrukciójára nem került sor

A Szeretetkórház 1914-ben épült, szintén 1952-ben államosították, s ma az Országos Idegsebészeti Intézetnek ad otthont. A Szeretetkórház melléképületei, a Chevra Chadisa menedékháza és Vakok Intézete 1914-ben épültek. A Menedékház részt nem államosították, hanem a vallási tevékenység folytatására és a kóserságra való hivatkozással meghagyták a zsidó közösségnek. Itt működik azóta is a Szeretetkórház.

Több nagyszerű orvos is dolgozott ezekben az intézményekben, az egyik legnevesebb közülük Báron Jónás volt.

Báron Jónás (1845–1911), a pesti Zsidó Kórház sebésze, majd főorvosa az előző századforduló orvostársadalmának egyik leghíresebb és legérdekesebb alakja volt. Szegény gyöngyösi zsidó családból származott, apja az ottani hitközség titkára volt. Báron Jónás neves orvos lett, aki új generációt nevelt a magyar sebészetben. A sebészi kór- és gyógytan alapvonalai című munkája az első összefoglaló sebészeti tankönyv volt hazánkban. Báron főorvos az ország legműveltebb orvosai közé tartozott, szabadidejében matematikával foglalkozott, és az ókori klasszikusokat eredetiben olvasta. Még nem volt 30 éves sem, amikor a Zsidó Kórház főorvosa lett.

Bámulatos energiával szervezte meg a kórház működését. Nagyrészt neki köszönhető, hogy ez a kis kórház a főváros egyik vezető intézetévé fejlődött.

Legidősebb fia, Báron Sándor már Budapesten született 1886-ban, és 1910-ben avatták orvossá. Leginkább az ortopédia érdekelte, ebből szerezte szakképesítését is, 1918-ban pedig az ortopéd sebészet magántanárává habilitálták. Az elkövetkező tíz esztendőben a Szabolcs utcai Bródy Adél Gyermekkórházban dolgozott, mint főorvos, és az Országos Gyermekvédő Ligában teljesített szolgálatot. Mindemellett a Therápia című lap szerkesztője volt, és külföldi szaklapokban is publikált. 1928-ban kinevezték a Chevra Kadisha Szeretetkórház (ma Amerikai úti Idegsebészet), és a budai Izraelita Hitközség Maros utcai ambulatóriumának sebész főorvosává.

A zsidó orvosokkal négy törvény és tizenhét rendelet foglalkozott 1944-ben. Például a 2250/1944. M. E. számú rendelet, a zsidók orvosi gyakorlata és orvosi kamarai tagságáról szólt. Ebben a rendeletben szerepelt, hogy zsidó orvos csak zsidó személyt gyógykezelhet, köteles névtábláját sárga csillaggal megjelölni, az orvosi kamarába zsidót felvenni nem szabad, a már bejegyzettek kamarai tisztséget nem viselhetnek és kamarai választójogot nem gyakorolhatnak.

A Chevra Kadisa Menedékház, a jelenlegi Szeretetkórház, idén ünnepli 100. születésnapját. A Szeretetkórház ma Közép-Európa egyetlen zsidó kórháza, elsődleges feladata a holokauszt túlélők és a Yad Vashem kitüntetettek gyógyítása és ápolása, de a korszerűen felszerelt intézmény felekezeti hovatartozástól függetlenül is fogad betegeket.

Kérünk, hogy támogasd a kiadványt, ahogy a Memento70 szövetséget is!

Bővebben

Nem szabad elfelednünk, hogy az auschwitzi megsemmisítő táborba is vezetett út. Magyarország Országgyűlése, 1938. május 29-én szégyenletes döntést hozott, ez volt az I. zsidótörvény.

Az első zsidótörvény, az 1938. évi XV. törvénycikk, amelyik „A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” címet viselte. A törvény szövege szerint a szabadfoglalkozású állásoknál és a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál 20% lehet a zsidók maximális aránya, melyet öt év türelmi időszak alatt kell elérni.

A jogszabály alól mentesültek az első világháborúban és az ellenforradalomban különböző érdemeket és kitüntetéseket szerzett zsidók, a hősi halottak özvegyei és gyermekei, az 1919 augusztusa előtt kitértek, valamint ezek gyermekei, amennyiben nem tértek vissza a zsidó vallásra.

Bár a törvény még vallási alapon definiálta a zsidó fogalmát, az 1919. augusztus 1-e után kikeresztelkedetteket is zsidónak minősítette.

Éppen azoknál a foglalkozásoknál alkalmazta a törvény a megszorításokat, ahol a hazai zsidóság nem jelentéktelen része dolgozott. Hiábavalóak voltak a már említett történelmi hagyományok, hiába jelentett a zsidók számára szinte az egyetlen kitörési pontot a szabadfoglalkozásokban való tevékenység, a jogszabály szerint innen is elkezdtek kiszorulni.

A törvény megszületése előtt a felsőházi vitában – többek között – egyházi méltóságok is megszólaltak. 1938. május 24-én, Lőw Immánuel, a szegedi rabbi szerint a legsúlyosabb rendelkezése a javaslatnak, hogy az asszimiláció kezdetének a hitehagyást tekintik. Ravasz László, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke úgy vélte, hogy a zsidókérdés sorskérdés. A jövedelem igazságosabb elosztását szabályozza. Nem egy vallásról mond ítéletet a javaslat.

Mit jelentett, hogy a hazai zsidóság elkezdett kiszorulni a gazdasági, társadalmi életből?

A XIX. század utolsó harmadában a gazdasági életben vállalt szerepük mellett nem elhanyagolható az a lépés sem, amikor is a hazai zsidóság igyekezett elfoglalni helyét a szellemi életben. A felemelkedéshez, a beilleszkedéshez vezető út egyik formája volt ez, ugyanakkor azért jöhetett szóba ez a terület, melyet a modern szakirodalom neonomád életformának is nevez, mert nem volt más lehetőség. Az állami, köztisztviselői pályákra nem lehetett bejutni, azok – hiába az 1867-es egyenjogúsítás – a zsidók előtt szinte teljesen elzártak voltak. Ugyanakkor megvolt az igény ezekre a munkákra, így a hazai zsidóság nagy része választotta magának ezeket a pályákat. Szerepvállalásuk nem volt jelentős a mezőgazdaságban, részvételük meghatározóbb volt az iparban, a kereskedelemben, illetve a hiteléletben.

Közel ilyen nagyságrendű volt az irodalomban, a képzőművészetben, a sajtóban is a zsidók szerepe, noha a súlyukat jóval jelentősebbnek vélték, főleg az I. világháború utáni egyre erősebb antiszemita közgondolkodásban. Mint azt Jürgen Habermas a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásáról írott könyvében is megjegyzi, a polgári átalakulás egyfelől magával hozta a nyilvánosság egyre szélesebb megjelenését, ugyanakkor ez azzal is járt, hogy a kultúra is átalakult. A polgári társadalmak kultúrája, többek között az egyre szélesebb elérhetőségnek is köszönhetően tömegkultúra, a kultúra hatóköre térben kiteljesedik, kiszélesedik, mélységében pedig a társadalom minden rétegére is kiterjed. Ennek legfőbb jellemzője a differenciálódás, a specializáció. A kutató személye elválik a szépírótól, a szaktudományok egyre jobban szétválnak, megjelennek a „szakbarbárok”. Sokak véleménye szerint, és ezt a későbbi antiszemita gondolat is felkarolta, a kultúra kiszélesedése, valamint az, hogy a társadalom minden rétege számára elérhetővé vált, magával hozta annak elsekélyesedését. A kulturális életben szereplők származása így válhatott az antiszemita közbeszéd tárgyává. Mindazok ellenére a lapszerkesztők, újságírók „csak” 42%-a, az írók, tudósok 24%-a, a képzőművészek 16%-a volt zsidó a már említett időszakban.

Az I. zsidótörvény megszületését követően egymás után alakultak meg a szakmai kamarák.

A zsidótörvény végrehajtására megalakult a Színművészeti és Filmművészeti Kamara, bár ezt a tevékenységet a kamara nyíltan soha nem ismerte el. Fő feladataként a nemzeti szellem és keresztény erkölcs követelményeinek érvényre juttatását és biztosítását jelölte meg. Hatásköre alá tartozott a tagok szociális érdekeinek képviselete, jogainak védelme, kötelességeik teljesítésének ellenőrzése, a tagok felett fegyelmi hatóság gyakorlása, valamint állásfoglalás és javaslattétel a színművészetre és a filmművészetre vonatkozó kérdésekben.

A Magyar Színészet című lap beszámolója szerint: „A magyar színésztársadalom osztatlan örömmel vette tudomásul az 1938. XV. t.-c. 2. §-ban foglalt rendelkezéseknek megfelelően a m. kir. minisztérium 1938. augusztus hó 28-án kiadott 6.090/1938. M. E. rendeletét a színművészeti és filmművészeti kamara felállítása tárgyában.”

Megalakult a Sajtókamara is, ahol szintén végrehajtották a szükséges és elvárt rendelkezéseket. A korabeli beszámolók szerint szintén nagy örömmel és lelkesedéssel.

A szakmai kamarákban való kötelező tagság biztosította, hogy senki ne maradjon ki kétes származása miatt.

Rengetegen kerültek ki szakmájukból, most csak kettejüket ismertetjük.

Ráday Imre

Ráday Imre a húszas évek végétől kezdve az egyik legsikeresebb magyar színész, aki színházban, hazai és nemzetközi filmes produkciókban egyaránt sikeres volt. Az egyik utolsó színdarabban, majd az ebből készült filmben volt a legsikeresebb.Hunyady Sándor Lovagias ügy című művében, melyet Székely István rendezett, Kabos Gyulával játszott együtt.A film 1937-es premierjére a szélsőjobboldal szervezett támadást intéz („Le a zsidó filmekkel”), tüntetést szervez, bűzbombát helyez el a filmet játszó mozikban – mindez előrevetíti az eljövendő esztendőket.

Mivel Ráday nem felel meg a Színészkamara előírásainak, elbocsátják a Vígszínháztól. A Zeneakadémián irodalmi összeállítással, megrendülten búcsúzik hazájától és közönségétől, majd sok más kollégájához hasonlóan elhagyja az országot. Hollandiába megy, ahol két évig németül játszik színpadi főszerepeket. Két év múlva, Hollandia német megszállását követően hazatért. Egyetlen munkalehetőségként az OMIKE Művészakciójának keretében a Goldmark Teremben működő színházban, és a Gobbi Hilda szervezte zeneakadémiai estéken lépett fel. A front átvonulását nehéz körülmények között vészelte át egy iskolában.

Zsolt Béla

Bródy Sándor fedezte fel Zsolt Béla újságírói tehetségét, ő volt minden idők egyik legjobb publicistája, több lapban is folyamatosan publikált, mint a Világ, a Magyar Hírlap, az Újság. Közben folyamatosan írja regényeit, színdarabjait, amelyek a polgári (zsidó)világot ábrázolják. A háború után írta meg a Kilenc koffer című regényét, mely a legsikeresebb lett.

A Memento70 összefogás nekik is emléket kíván állítani. Köszönettel vesszük, ha munkánkat segíted, támogatod!

Bővebb információ

A pesti kabaré egyik legtöbbször idézett mondásainak szerzője volt Gartner Sándor, vagy Gerő Jenő, vagy inkább Szőke Szakáll, vagy S. Z. Szakall Cuddles.

Honnan is indult ennek a joviális, szarkasztikus humorú pesti zsidónak az élete? Kőbányán született 1884-ben, édesapja sírkőfaragóként dolgozott Kőbányán, aki a családjával a temetővel szemközt lakott. A sokgyermekes családban a gyermek Gartner már korán kitűnt eszességével, szorgalmával, így a kereskedelmi iskola elvégzése után pénzügyi és pedagógiai tanulmányokat is folytat. Belekóstolt a polgári életmódba is, hiszen a Fővárosi Takarékpénztár hivatalnoka is volt egy ideig. Ez a pálya azonban nem tartott sokáig.

A század elején Pesten a kabarék, az orfeumok világa jelentette többek között a világvárosi jelleget. A magyar kabaré atyja, Nagy Endre által működtetett Cabaret-ban 1908-ban lépett először a világot jelentő deszkákra az akkor már az első névváltoztatáson átesett fiatalember, akit ekkor éppen Gerő Jenőnek hívtak. Elsősorban a saját maga által írt kabarétréfák előadójaként hamar nagy népszerűségre tett szert. Egyik fellépése után, amikor álszakállal lépett a színpadra, kolléganője ragasztotta rá a Szőke Szakáll nevet, innentől kezdve egészen a haláláig ezen a néven szerepelt. Pest akkori kabarészínházaiban lép fel, majd a Royal Sörkabaré, később a Kristálypalota művészeti vezetőjeként is megmutatja tehetségét. Saját jelenetei, egyfelvonásosai mellett, egész estés nagy revüket is színpadra állít. Az egyik jelenete, a Vonósnégyes volt, mely megalapozta Salamon Béla hírnevét. Ez a jelenet lett később a hazai kabaréirodalom egyik legtöbbet játszott darabja.

Szőke Szakáll szereplője a tipikus pesti kisember, aki félszeg megjelenésével, olykor a morbiditás határát is súroló poénjaival, a folyamatos „kibeszélésével” nagyon népszerűvé vált. Az írót szinte minden hősével lehetett azonosítani. Az európai történelem különböző fordulatai egészen a harmincas évekig nem nagyon érintik pályafutását. Olyannyira, hogy az itthon népszerű kabarészerzőt, előadót felfedezi magának a filmgyártás is. Igaz, nem Magyarországon, hanem elsősorban Ausztriában és Németországban. A német filmgyártás fellegvárának számító UFA cég egyik sztárszínésze lett. Történik ez annak ellenére, hogy folyékonyan, ám erős pesti akcentussal beszél németül.

A náci hatalomátvétel után újra Magyarországra jön, ám nem sokáig marad itthon. 1938-ban úgy dönt, elhagyja az országot, Angliában és Hollandiában él és dolgozik. Azonban már itt sem marad sokáig, rá egy évre Amerikába emigrál, ahol rövidesen megkezdi ottani filmes karrierjét.

Ő már emigrációjában éri meg, hogy felkerült a betiltott művészek listájára a m. kir. minisztérium 10 800/1944. M.E. számú rendelete értelmében.

Az Egyesült Államokban is karakterszínészként alkalmazzák. Ezt elsősorban tehetségének, másodsorban a nyelvtudásának köszönheti, miután angolul is kiválóan megtanul, ám ezt a nyelvet is „pestiesen” beszéli. Több filmben is szerepel, az ottani legendák arról is szólnak, hogy a színész többször is ötletekkel segítette a filmkészítőket, ezzel is növelve népszerűségét.

Filmjei közül az egyik legjelentősebb, az azóta is kultuszfilmként emlegetett Casablanca volt, amelyben főpincérként nyújtott maradandót. De számos más moziban is találkozhattak az amerikai nézők S. Z. Szakall Cuddles-szel, aki játszott többek között Judy Garlanddel, a gyermek Liza Minellivel, Errol Flynnel, Gary Cooperrel és sok más filmsztárral.

A háború után felvetődött, hogy visszatér szülőhazájába, ám Szőke Szakáll végül úgy döntött, hogy marad Amerikában, hiszen itthon nem volt hova visszajönnie. Nem magyarázhatta meg magának és másoknak, hogy rokonai bárányhimlőben haltak meg 1944-45-ben.

Végül 1955-ben otthonában éri a halál S. Z. Szakall Cuddlest, vagyis Szőke Szakállt, vagyis Gerő Jenőt, vagyis Gartner Sándort, akinek életében többször is kellett új lakhelyül más városokat, más országokat, más kontinenseket megismernie. Mindenhol megállta a helyét, mindenhol megmaradt magyarnak, pestinek, zsidónak.

A Marom Egyesület, és az általa szervezett Negyed6Negyed7 fesztivál évek óta igyekszik az ismét vigalmi negyeddé alakuló egykori „zsidónegyed” látogatóit bevonni a hely közös történelmi megismerésébe. A Marom Egyesület programja új, részvételi művészeti alkotásokat kíván létrehozni, amelyek a holokauszt társadalmi emlékezetének performatív (rítusokon alapuló, kreatív egyéni emlékezet-munkát igénylő) formáit kívánják kialakítani.

Bővebben

2014. május 25-én a Mosoni Zsidó Hitközség a holokauszt mártírjairól tartott megemlékezést. A holokauszt 70. évfordulójára a hitközség egy új emlékművet készítetett. A mártír megemlékezésen és az emlékműavatáson háromszázötvenen vettek részt. A záróima után a résztvevők elhelyezték az emlékezés kavicsait, a Hunyadi szakiskola hallgatói elhelyezték az Auschwitzban és Bierkenauban gyűjtött kavicsokat. Lébény polgármestere a 19 lébényi áldozatra emlékezve 19, az áldozatok kora szerint méretezett kavicsot hozott.

Ligeti László, a Mosoni Zsidó Hitközség elnöke beszédében kihangsúlyozta: „Vegyük a szikár tényeket. Szerettük volna, ha a 70. évfordulóra valami méltó módon tudunk megemlékezni. Kerestük a méltó módot és a forrást, amiből az megvalósítható. Több elvetélt ötlet után kiforrt az emlékmű és Shalom park koncepciója. Megjelent a Civil Alap pályázati kiírás, ami tálcán kínálta a lehetőséget. Megterveztettük az egész projektet, és megírattuk a pályázatot. A pályázaton el is nyertük a teljes összeg felét, ekkor ütemeztük a feladatokat, és a közadakozás gondolata már felmerült. A döntést megerősítettük: megcsináljuk! Megrendeltük a munkát. Majd mikor a kormány emlékezetpolitikája miatt (ti is emlékezhettek rá: „idegenrendészeti eljárás…”) lehetetlenné vált, hogy a pályázati pénzt lehívjuk, nem maradt más, mint a közadakozás. Bár az idő nagyon rövid idő volt eddig közadakozásra, a pályázaton elnyert pénz közel felét már pótoltátok. Köszönet érte!”

A megemlékezésen részt vett Dr. Nagy István Mosonmagyaróvár polgármestere is. Beszédében elmondta, hogy „Ami hetven évvel ezelőtt az országban történt, az megbocsáthatatlan, ami hetven évvel ezelőtt a mosoni zsidósággal történt, megbocsáthatatlan. Elgondolni is nehéz, hogy azok  akiket elhurcoltak mennyire hiányoznak. Az apáknak fiai, a fiaknak fiai. Elképzelni is lehetetlen, hogy munkájuk nyomán mennyire más, mennyivel szebb lenne ma Mosonmagyaróvár. Mert nem lehet kiszakítani százakat és ezreket úgy egy település szívéből, hogy azoknak hiánya ne fájó seb lenne.„

Továbbra is várjuk adományaitokat!

A XIX-XX. század fordulóján szinte minden Pesten zajlik, az irodalomban is. Aki csak teheti, elindul a nagyváros irányába, mert csak itt látja jövőjét. Amennyiben sikerül megmaradnia, úgy már pestiként tekint vissza arra a világra, ahonnan jött. Így tett Bródy Sándor is, aki munkásságával előkészítette az utat a nem sokkal utána jelentkező Ady Endrének, Móricz Zsigmondnak és sokaknak.

Bródy Sándor is azok közétartozott, aki pontosan tudta mit is jelent a mélységből kitörni. 1863-ban született egy egri zsidó foltozószabó tizenefyedik gyermekeként, apja korán meghalt. Néptanítónak indult, de tanulmányait nem fejezte be, mint kor és sorstársai közül nem kevesen. Ő megmaradt a saját világában, már a századfordulón is úgy jellemezték, mint egy félművelt embert. Nem is tudott semmilyen nyelven, az akkor még két-háromnyelvű országban, mint magyarul, azonban az ő magyartudása magában hordozta a népi mondások, népdalok világát, ettől is lett ő különleges. Bármilyen furcsa is ez manapság, de a zsidó varga fia nyelvezete jelentősen befolyásolta az „őskeresztény” népi író, Móricz Zsigmond pályafutását is.

1884-ben került Pestre, az ideérkező Bródy Sándorra egyszerre tesz komoly benyomást Jókai Mór és Emile Zola. Első novelláskötete, a Nyomor címmel jelent meg, egyszerre próbált meg Jókai szemléletességével, s Zola naturalizmusával élni. Ebben a kötetben egy olyan témát dolgozott fel, ami akkoriban még újszerűnek számított, ez pedig a mélyszegények kiszolgáltatottsága. Ezzel a kötettel veszi kezdetét pályafutása az első jelentősebb írófejedelemnek. A vele egyidős, és az utána jövő generáció számára Bródy Sándor lett az iránymutató. Ő pedig igyekezett megfelelni ezeknek az elvárásoknak, minden szempontból, hiszen ő mindenhol, az élet minden területén a sikert kereste. Egyszerre élt Pesten, Kolozsváron, családja volt itt, gyermeke volt ott. Ez a gyermek Hunyady Sándor volt.

1888 és 1889 között dolgozott a Magyar Hírlapnál. Kolozsváron az Erdélyi Képes Újság, majd a Kolozsvári Élet szerkesztője. Cikkeiben is azt a színességet jeleníti meg, mint novelláiban. 1890-től 1891-ig Fehér Könyv címen irodalmi és publicisztikai havi folyóiratot adott ki, melyet teljesen egymaga írt. Herczeg Ferenc Új idők című hetilapjában rendszeresen publikált. Az 1903-1905 közötti időszakban Ambrus Zoltánnal és Gárdonyi Gézával együtt szerkesztette a Jövendő című hetilapot, majd Pesti Hírlap, A Nap, Az Ujság, Az Est hasábjain lehetett találkozni nevével. Újságíróként Ady Endrére volt jelentős hatással.

Íróként rengeteg kötete jelent meg, folyamatosan dolgozott. Regényei és novellái mellett a színpadon műveket is írt. A Dada, A tanítónő, A Medikus című darabjai hosszú éveken át szerepeltek a színházi darabok között. Jellemző volt rá, hogy A tanítónőt két befejezéssel írta meg: az egyik a polgári közönség szájíze szerint, a másik a saját jó ízlése szerint; az egyik happy end-el végződött, a másik kíméletlen kimenetelű. Szabadon rábízta a színházi szakemberekre, ki miként akarja előadni.

Az I. világháború, majd az azt követő forradalmak már egy olyan világot hoztak, ahol az egykor újszerű fejedelemre már nem tartottak igényt. 1918-19-ben Bródy egyetértett a forradalmakkal, de ő maga nem volt forradalmár. Ez a kettősség jelentette számára azt, hogy a forradalmárok számára megfeneklett polgár volt, aki nem tudott velük tartani, az ellenforradalomnak nem kellett, ezeknek túl forradalmár volt a nem titkolt rokonszenve, ráadásul származása sem volt megfelelő. Nem maradt más, mint a magány, a magára hagyatottság. Ő is így halt meg 1924-ben.

Ami Bródy „szerencséjét” illeti

Nem kellett megélnie azt, hogy betiltották műveit. Sztójay Döme miniszterelnök 1944-es rendelete értelmében, mely „A magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása érdekében” címet viselte, Bródy is indexre került. Nem élte meg Bródy Sándor azt sem, amiről a Pesti Hírlap tudósított. A megsemmisítésre szánt könyvek sorsát Kolosváry-Borcsa Mihály mondta el. A cikk szerint addig 20-22 vagon könyvet szolgáltattak be, melyeket bezúztak és újrahasznosítottak.

"Amikor a március 19-iki események bekövetkeztek, első kötelességemnek tartottam, hogy a mérgező zsidó betűt kiküszöböljem a magyar irodalomból. Én vállaltam a könyvégető liberális oldalról annyiszor elítélt barbárnak minősített szerepét, mert ezt az irodalmat ki kell tépni a magyar szellemi életből. Az ide érkezett könyvek szétzúzása az első lépés első felvonásaként körülbelül 500.000 zsidó könyv fog megsemmisülni. Ezzel a ténnyel együtt komoly nemzetgazdasági feladatot is teljesítenek, amikor újra nyersanyaggá válnak, papírrá, a magyar szellemi élet nyersanyagává."

A Memento70 összefogás azért jött létre, hogy biztosítsa az emlékezés lehetőségét.

Nagy örültem, hogy elindult a Memento70 program, azért leginkább, mert azt láttam, hogy itt megtaláltam mindenkit!

Nem csak a vallásos zsidókat látom, hanem más szervezeteket is, nem csak zsidókat látok itt, hanem annyi más embert! Hihetetlenül jó érzés volt hallani a programról, meg felmenni a http://www.memento70.hu oldalra.

Annyi minden jutott eszembe, amikor hallottam Önökről!

Egy történetet szeretnék megosztani, emlékezve édesapámra.

Ő mondta azt, hogy különös dolgokra képesek a születési anyakönyvi kivonatok (ezt úgy a negyvenes évek elején hallottam tőle, gyerekként), ahogy mondta, a papírok.

Vannak olyanok, akiknek az a megtiszteltetés jutott, hogy az szerepel benne: rom.kat. Vannak olyanok is, kisebbel, de szintén megtiszteltetéssel, hogy ág.ev. Ám vannak olyanok is, akiknek csupán az szerepel benne: büd.zsid.

Tréfa volt, még akkor is, ha sajnos minket is érintett.

Nagyon szeretnék egy olyan országban élni, ahol ez megmarad keserű viccnek, ám azt érzem, hogy ennek még nincs itt az ideje.

Azonban ez a Memento70 lehet az egyik lépés abba az irányba, hogy szomorú viccként éljen tovább ez a kis történet.

Szorítok Önöknek, viszem a hírüket mindenfelé, ahol csak járok.

A hungarista Belügyminisztérium tisztviselői a Zsidó Tanács tiltakozását semmibe vették. November végén a csillagos házak még megmaradt lakóinak a beköltözése megindult a Dohány utca – Nagyatádi Szabó István utca (ma Kertész) – Király utca és Károly körút határolta 0,3 négyzetkilométernyi területre. Csak annyit vihettek magukkal, amennyit a kezükben képesek voltak. A Zsidó Tanács tagjainak többsége mindent elkövetett, hogy a még nemzetiszocialista uralom alatt lévő Európa utolsó és egyetlen nagyobb zsidó tömeget magában foglaló gettójának élelmezéséről, lakóinak biztonságáról valamiképp gondoskodjon. A gettót körzetekre osztotta, szervezeteket állított fel.

Szálasi parancsára december 10-én a központi gettó négy kapuját lezárták. A zsidóknak csak befelé volt út. 243 épületbe 70.000-nél több embert költöztettek ismét össze. A lakóépületek, lakások száma a főváros ostroma miatt állandóan csökkent.

Az állami hatóságok által kiutalt nyomorúságos fejadagon felül segítségre csak egyes diplomáciai képviseletektől és a Nemzetközi Vöröskereszttől, valamint ez utóbbi nemzeti szervezeteinek budapesti képviselőitől számíthattak. Rajk Endre, készletügyi kormánybiztos 915 kalóriaértékű napi fejadagot engedélyezett. A Zsidó Tanács hiába hivatkozott a közismert tényre: egy 70 kg súlyú felnőttnek, ha nem dolgozik, naponta legkevesebb 2.200-2.500 kalóriára van szüksége az életben maradáshoz, a zsidóknak kiutalt fejadag emeléséről nem lehetett szó.

Az éhezés csak egyike volt a központi gettóba parancsoltakra zúdult szenvedésnek. Kitörni nem volt hová, és a túlzsúfoltság a rossz higiéniás feltételekkel együtt súlyos egészségügyi helyzethez vezetett. December végén meghatározó és megoldhatatlan gond volt pl. szappanhoz, fertőtlenítőszerekhez jutni. Állandósult a gyógyszerhiány, feltételek hiányában rosszabbodott az egészségügyi és kórházi ellátás. Mindezeket tetézte, hogy nem tudták hol eltemetni a halottakat.

A zsidó szükségkórházakba a betegek többsége kritikus állapotban került. Összeomlott idegzettel százak kíséreltek meg öngyilkosságot, másokat golyó okozta sebesülésekkel hoztak be a nyilasok fegyveres támadásai után. Néhányukat azután, hogy belelőtték őket a Dunába vagy szovjet tüzérségi támadások nyomán. Nem kevesen az öregséggel, hiányos táplálkozással vagy fertőzésekkel összefüggő krónikus betegség miatt szorultak kórházi ápolásra. A dr. Frank György, dr. Róth József és dr. Tauber László sebészcsoport szinte csodákat művelt. Az áramszolgáltatás hiánya miatt sok sürgős operációt házi készítésű gyertyák vagy zseblámpák fényében végzett el.

1945. január 3. után a holttestek többségét a Kazinczy utcai rituális fürdőépületbe gyűjtötték. Miután a kádak, a csarnokok megteltek, a hullákat az épületek udvarain tárolták (a kórházak és a Zsidó Tanács székházánál). Később rakásba halmozták több kiürített üzlethelyiségben, a Klauzál téren és a Dohány utcai zsinagóga udvarán.

Mikor a gettó felszabadult, területén háromezernyi temetetlen holttest volt. Szállítóeszközök híján 2.218 halottat több tömegsírba temettek a Dohány utcai zsinagógával szomszédos Hősök Temploma körüli kertben.

A sírkertben 400 sírtábla szorul restaurálásra, a rendezéssel a temető szimbolikus emlékhelyi és kegyeleti jellege erősödik.

Kérünk, hogy támogassad a felújítást, ahogy a Memento70 programot is!

Bővebb információ

Bízunk abban, hogy a fiatal generáció tagjai is sokat tanulhatnak majd ezen az autentikus helyszínen.